2010. ápr. 20.

Amouage – Jubilation XXV (2008) 7/10

Az Amouage a parfümvilág csúcsragadozója. 1983-ban alapították meg az ománi szultán kezdeményezésére, azzal a nem titkolt céllal, hogy felelevenítsék és visszaállítsák az ország parfümkészítő hírnevét és hagyományait. Ennek megfelelően kevés olyan parfüm létezik, amely fényűzőbb, elegánsabb és arisztokratikusabb lenne, mint az Amouage. A márka képviselői előszeretettel hangoztatják, hogy minden alkotásukban a legjobb minőségű alapanyagokat használják, különösképpen büszkék a tömjénjükre, amely az Amouage parfümök szignatúrajegyének számít és amelyet saját tömjéntermelő földjeiken állítanak elő. Nem mellékesen, ezek a földek a világörökség részét is képezik. Sajnos az áraikat is ehhez a magas minőséghez igazítják, így parfümeik az átlagemberek számára már-már az elérhetetlen kategóriába tartoznak.

A Jubilation XXV-öt az Amouge huszonötödik évfordulójának megünneplésére készítették és hogy minden a lehető legjobb legyen, a tömjénes parfümök nagymesterét, Bertrand Duchaufour-t kérték fel az illat elkészítésére. Duchafour a megalkotója két kedvencemnek is, a szuper-tömjénes Avignon-nak és a kevésbé tömjénes Timbuktu-nak, így érthető, hogy nagy várakozással néztem a tesztelés elébe. És a fejillattól meg is kaptam azt, amire számítottam: fantasztikus gyümölcsös akkorddal nyit, melyben számomra a legnyílvánvalóbb az aszalt szilva és a datolya illata, és ehhez egy gyönyörű, de egyáltalán nem templomos jellegű tömjén társul. Mindez, néhány perc elteltével kiegészűl egy kevés pacsulival, amely kissé pikánssá teszi az összhatást és szépen kiemeli a gyümölcsök puha, édes-fanyar jellegét. A méz és egy leheletnyi fahéj-szegfűszeg keverék megjelenésével még édesebbé válik az illat, de köszönhetően a pacsulinak és a tömjénnek soha nem válik gourmanddá, ahelyett egy meleg, elegáns, gazdag fejillatot kapunk, amely méltó a hírnevéhez. Sajnos a folytatással már koránt sem vagyok ennyire elégedett, az első óra elteltével az illat “leül” a bőrömön, elillan a tömjén és ami marad, az egy meglehetősen jellegtelen, homályos, meleg illat, amolyan ámbrás-labdanumos stílusban. És ami még ennél is rosszabb, az egy szintetikus, fás akkord megjelenése, ami furcsa módon az óvszer szagára emlékeztet. Az meg nem túl jó... Hogy mindez a parfüm hibája-e, vagy csak a bőrömmel való interakció eredménye, azt nem tudom, viszont az tény, hogy a neten böngészve találtam még az enyémhez hasonló tapasztalatokat. Tartóssága valamivel jobb az átlagosnál, rajtam körülbelül hét órát marad, az első órát leszámítva mindvégig bőrközelben.

Végeredmény: ha tömjénre van szükségem, akkor maradok a fentebb említett két Duchaufour alkotásnál, ha meg a mézes-fás-fűszeres jellegét hiányolnám a Jubilation XXV-nek, akkor a szintén Duchaufour alkotta Méchant Loup-ra esik a választásom. Szerintem, a tömjént leszámítva nagyon hasonlít és lényegesen jobb ára van.

Illatjegyek: davana (ürömféle), feketeribiszke, koriander, labdanum, narancs, tömjén, babér, fahéj, guajakfa, méz, orchidea, rózsa, szegfűszeg, ámbra, cédrusfa, mirha, moha, mósusz, pacsuli, szalmavirág

Kreátor(r): Bertrand Duchaufour

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése