Az Etat Libre d’Orange mindig is a humoros, könnyed, egyedi és mindenekelőtt modern hangvételű alkotásairól volt híres, s erre a hírnevére a Bendelirious sem cáfolt rá. Antoine Lie ezt a limitált számú parfümöt Henri Bendel New York-i divatházának készítette és az igazi Bendel-lány kvintesszenciáját próbálta üstökön ragadni és üvegbe kényszeríteni, így ne lepődjünk meg azon, hogy a Bendelirious-nak a nagy bevásárló- központokból ismerős shoppingolásra, kozmetikai kellékekre és vásárlási lázban égő rózsaszín csajokra emlékeztető illata van. Persze mindez az Etat Libre d’Orange eredeti és ötletes stílusában előadva, így nem kell unalomtól és közhelyektől tartani.
Bár fokozott érdeklődéssel és csupa jóra számítva fogtam neki a tesztelésnek, első illatolásra bizony erősen húztam az orromat és szúros pillantásokat vetettem az illatmintám felé, ugyanis a fejillat egy erősen szintetikus, rózsaszín cukorkákat és olcsó samponokat megidéző meggy akkorddal nyit, de aztán ráéreztem a viccre és attól kezdve már jól szórakoztam. Ez az illat annyira nőcis, annyira mesterkélt és annyira igyekszik csinosnak lenni, hogy az már szinte irónikusan hat, ugyanakkor a parfümőr tehetségét jelzi, hogy a kompozíció szépen összeáll, nincsenek benne kilógó jegyek, vagy kellemetlen és nyomasztó aromák, még a nagy hangerejű és főszerepben lévő meggy akkord sem válik zavaróvá. A leszáradás során az egyébként kissé édesnek tűnő meggyet egy kevés ibolyalevél teszi könnyedebbé és enyhén fanyarrá, egyúttal a sampon hatást is fokozva, majd feltűnik a púderes, meleg illatú írisz is, hogy lekerekítse az éleket és puhábbá tegye az illatot. Ekkorra a Bendelirious már sokat veszít a fejillat félelmetes intenzitásából (Luca Turin panaszkodik is, amiért elveszíti az imádott meggy akkordot) és fokozatosan átalakul egy mósuszos-íriszes, lágy illattá, amelyben a meggy már tényleg csak halványan van jelen, viszont megjelenik az Etat Libre d’Orange szignatúra-illatjegye, a bőr. Ezt a jegyet szinte minden alkotásukba belecsempészik, és itt is fel lehet fedezni a nyomait, még ha csak nagyon kis mennyiségben is. Tartóssága nem kimagasló, de panaszkodásra sem késztet.
Szerintem a Bendelirious egy mókás kis illat, amelyet érdemes kipróbálni, még akkor is, ha nem feltétlenül tervezzük egy egész üveg beszerzését. Laza, fiatalos, életvidám és egy új szemszögből közelíti meg az olcsó kozmetikumok és szintetikus anyagok világát, művészi szintre emelve azt. Számomra a tesztelése kifejezetten élvezetes volt, ugyanakkor az is igaz, hogy én sosem fogom viselni és valószínűleg a barátnőmön sem szeretném gyakran ezt az illatot érezni. Túlságosan modern és nagyvárosias az én ízlésemhez.
Ismertek más meggy-központú illatokat?
Illatjegyek: grapefruit, pezsgő, meggyes nyalóka, rózsaszín bors, ibolya levelek, írisz, bőr, vetiver, mósusz, tonkabab
Kreátor(r): Antoine Lie
Hmm, újra előkotorom a mintát, hátha ráérzek én is a viccre :))
VálaszTörlésén most így fejből nem tudok meggyes illatokat mondani...:)
VálaszTörlésIllatvirág, remélem jól fogsz szórakozni :) Mindenképp számolj majd be a tapasztaltakról!
VálaszTörlésParfümblog, ne aggódj, nekem sem jutott egy sem eszembe, amikor hasonlítani akartam valamihez a Bendelirious-t. Rá kellett jönnöm, hogy ez az egyetlen meggyes illat, amelyet valaha megszaglásztam... Ezért is tettem fel a kérdést, hátha okosodom valamivel :)
pár napja nézegettem az Etat honlapját, és egy édes kis készletet lehet vásárolni dobozban, ha jól emlékszem 15 illattal, amelyek 10 ml-ek. nagyon gondolkodom a beszerzésén, csak nem tudom, hogy megérné-e...
VálaszTörlésOlvasva a kommentedet, én is utánanéztem a dolognak és nagyon tetszik az ajánlatuk, tulajdonképpen 16 izgalmas illattal gazdagodnék (160 ml) és mindez 120 euróért. Most én is gondolkodom a beszerzésén :)
VálaszTörlésSzia Szimat! A Te könyvedben Luca Turin ír véleményt erről? Csak mert az enyémben Tania Sanchez. Csak azért kérdem, mert írtad, hogy "Luca Turin panaszkodik is, amiért elveszíti az imádott meggy akkordot".
VálaszTörlésEgyébként nekem tetszik ez az illat, bár nekem is picit túl "nagyvárosias" és kislányos.
Igazad van, az én könyvemben is TS a szerző. Pontatlan voltam, és csakis azzal mentegetőzhetem, hogy nekem úgy tűnik TS csak díszletként, papagájként működik Turin mögött, és nincs saját stílusa, véleménye. Ezért én mindent LT-nak tulajdonítok, és általában meg sem nézem, hogy ki írta alá a cikket.
VálaszTörlésAzért köszi a helyesbítést! :)
Szegény TS! Persze lehet, hogy úgy van, ahogy mondod, nem tudom megítélni, de azért a papagáj vicces! :)
TörlésSzívesen! :))