Hermés – Eau d’Hermés (1951) 10/10

Edmond Roudnitská-t nem véletlenül tartják minden idők egyik legtehetségesebb parfümőrének, olyan remekművek kerültek ki az orra alól, mint a Diorissimo, az Eau Sauvage, a Diorella, vagy épp Rochas Femme-ja és Moustache-a, de szerintem még ezek a nagy nevű, klasszikusnak számító parfümök is eltörpülnek a kissé kakukktojás Eau d’Hermés vad zsenialitása mellett. Ezzel az alkotással Roudnitska létrehozott egy niche parfümöt, még mielőtt maga a niche kifejezés megszületett volna és egy olyan illatot kotyvasztott össze a boszorkánykonyháján, amely csupán egy nagyon szűk rétegnek nyeri el a tetszését, azokat viszont teljes egészében leveszi a lábáról. Ebbe a szűk rétegbe tartozik napjaink egyik legjobb parfümőre, Jean-Claude Ellena is, aki eme csodálatos parfüm előtt tisztelegve és belőle ihletődve alkotta meg a szintén zseniális Déclaration-t, és aki – mint a Hermés hivatalos orra - nemrég újra is hangolta az idő által megkoptatott Eau d’Hermés illathúrjait.

Bár egy nagyon komplex parfümről van szó, az én fejemben alapvetően két illatjegy jelenik meg, ha az Eau d’Hermés-re gondolok, mégpedig a gyömbér és a római kömény; minden más ezeknek a háttérbe szorul és csak az ékesítésüket szolgálja. Tudom, hogy az illatpiramis nem említi a gyömbért, de számomra a lédús és savanyú citrusok fanyar illata, a római kömény fantasztikus aromájával társulva, mindig azt juttatja eszembe, amint curry-hez készülődve frissen reszelt gyömbért, hagymát és római köményt pirítgatok a serpenyőben. Imádom az illatát, és az Eau d’Hermés meglepően hasonlít rá, épp csak annyi különbséggel, hogy Edmond Roudnitska zsenialitásának és a finoman jelen lévő kísérő jegyeknek köszönhetően szinte elegánssá, de mindenesetre férfiassá és viselhetővé válik. A kisérő jegyek közül a levendulát érdemes megemlíteni, amely a fejillatban egészíti ki néhány percig a citrom/gyömbér-római kömény párost, a szívillatban egy nagyon halvány bőrös jegy és egy leheletny fahéj kapcsolódik hozzuk, végül pedig a leszáradást –amire öt-hat órát kell várni - egy kevés tölgymoha teszi szúrósabbá.

Egy másik dolog, amire az Eau d’Hermés emlékeztet, az nagytatám, amint estefelé hazatér a takarásból, fáradtan, izzadtságtól átnedvesedett inggel, szénaszálakkal a hajában és a reggeli arcszesz emlékét párologtatva magából. Természetesen a római kömény a felelős a rettegett izzadtságszagért, aminek az Eau d’Hermés a fekete ló státusát is köszönheti, ezért a kömény-fóbiások óvakodjanak tőle. Ez a parfüm egy tömény, erősen állatias és természetközeli illattal bír, amelyben vad szépség és izzó szenvedély lakozik, de amely biztosan nem lesz mindenki kedvence, egyszerűen azért, mert az átlagparfümökhöz szokott orr számára furcsa, és mert nincs „tisztaságillata”. Én erről úgy vélekedem, hogy ha tisztaságillatú akarok lenni, akkor nem parfümöt használok, hanem megmosdom.

Végezetül csak annyit mondanék, hogy az Eau d’Hermés egy örök klasszikus, amely a benne rejlő életenergiának köszönhetően sosem fog öregesnek, divatjamúltnak hatni – legfennebb szokatlannak - és minden parfümöt szerető embernek ki kellene próbálnia, még mielőtt valaki tévedésből be nem szünteti a gyártását.

Illatjegyek: citrusok (bergamott, petitgrain), geránium, levendula, fahéj, római kömény, moha, cédrus, szantálfa, vanília, nyírfa

Kreátor(r): Edmond Roudnitska/ Jean-Claude Ellena