Guerlain – Shalimar (1921/1925) 8.5/10

Ma egy kimerítő vásárlási hadjárat után sikerült beugranom néhány percre egy Sephorába, hogy egy-két illatkölteménnyel kizökkentsem magam a szellemi fáradtságból. Miután barátnőmmel együtt komótosan végigcammogtunk a polcok között és néhány parfümöt papírcsíkon is teszteltünk, megállapítottam, hogy az újonnan megjelent alkotások közül egy sem tűnik különösebben izgalmasnak, így végűl egy igazi klasszikust, a Guerlain Shalimar-ját fújtam a kézfejemre egy kis illatélményért. Ennek az ikonikus parfümnek az elkészítésében Jacques Guerlain-t egy indiai mogul, Sáh Dzsahán (Shah Jahan) története ihlette, aki - miután hőn szeretett felesége, Mumtaz Mahal belehalt tizennegyedik gyermekük szűlésébe - szerelme jeléül megépítette a világ egyik legszebb és leghíresebb mauzóleumát, a Tádzs Mahalt (Taj Mahal). A Shalimar a nevét egyébként a szintén Sáh Dzsahán által építtetett, Pakisztánban található Shalimar Kert után kapta; jelentése: A Szerelem Temploma.

Engem lenyűgözött ez a történet a Shalimar hátterében és ennek ismeretében egy kicsit másképp is szagolgatom a kézfejemet, de ez a parfüm mindenféle történet nélkül is megállja a helyét; tényleg egy igazi klasszikus, amelynek az eltelt nyolcvanegynéhány év sem tudott sokat ártani. Persze átesett jó néhány reformuláláson meg ráncfelvarráson, többek között eltüntették belőle az állati eredetű civetet, meg a guaiakolból szintetizált vanilint is lecserélték, de még mindig magán hordozza egy igazi orientális nagyágyú kézjegyeit. Az általam tesztelt EdP változatból teljesen hiányoztak a citrusos jegyek, talán csak egy kesernyés bergamott akkord érződött füstös és édes jegyekkel kiegészítve. Nem tudom, hogy melyik jegy okozhatta ezt a füstösséget, de meglepően erős és a felkészületlen orrot akár el is ijesztheti, de szerintem nagy hiba lenne feladni az ismerkedést. Tíz-húsz perc elteltével ugyanis lecsendesedik a füst és megszólalnak a szívillat orientális húrjai, melyek közül elsősorban a krémes vanília, a tonkabab kumarinja, az édeskés opoponax és a mélységet adó ámbra tűnik ki a leginkább. Persze nem lenne tökéletes a kép egy kevés virág, némi púderes írisz, egy kis száraz fásságot biztosító vetiver, na meg a fejillatból hátramaradt könnyed, de sötét füstösség nélkül, így Jacques Guerlain azokat is beépítette a kompozícióba. A legenda egyébként úgy szól, hogy a Shalimar az abban az időben rendkívűl népszerű Guerlain parfüm, a Jicky vaníliával való túladagolásából született, de feltételezem, hogy ennél azért összetettebb volt az alkotói folyamat. Ami a Shalimar tartósságát illeti, én hat-hét órát kaptam tőle, a hatósugara meg egészen szuper: jól érezhetően körüllebeg, de sosem éreztem tolakodónak.

Végezetül elmondanám egy bánatomat: szinte képtelenség hozzajutni egy régi évjáratú Shalimar-hoz, amely még tartalmazza az állatias, erotizáló civetet és az egyéb, azóta “kifelejtett” anyagokat, pedig nagyon kiváncsi lennék rá. Nem mintha nem találnám a Shalimar-t így is egy szép, fennkölt és romantikus illatnak,de biztos vagyok benne, hogy az eredeti még ennél is sokkal különb volt. Nektek volt szerencsétek hozzá?

Illatjegyek: citrom, bergamott, mandarin, jázmin, májusi rózsa (Rosa majalis), vaníliavirág, vetiver, benzoén, szantálfa, tonkabab, vanília, írisz, civet, opoponax (édes mirha), bőr, Peru-balzsam, ámbra

Kreátor(r): Jacques Guerlain