Robert Piguet – Bandit (1944) 8/10

Robert Piguet, a francia divattervező mindössze tizennyolc évet töltött a kifutók világában (1933-ban alapította meg a saját nevét viselő divatházát, és már 1951-ben kénytelen volt pontot tenni a dal végére), de ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy két világraszóló parfüm-remekművet hagyjon hátra az utókornak. Itt most természetesen a Fracas-ra (1948), a tubarózsás parfümök királynéjára és a női chypre-ek rettegett urának számító Bandit-ra gondolok, amely szerintem maga a lázadás és a női egyenjoguságért folytatott küzdelem üvegcsébe zárt esszenciája (ezt jelzi az is, hogy a parfüm rajongói közé tartozott Marlene Dietrich és Edith Piaf is). Rám az utóbbi volt nagyobb hatással, ezért ma őt veszem górcső alá, de nem kizárt, hogy a jövőben a Fracas is a boncasztalra kerül.

A Bandit-ot a nagy lázadó hírében álló és leszbikussággal is megvádolt Germaine Cellier alkotta és a rossz nyelvek szerint a Piguet-kifutólányok bemutató utáni alsónemüinek (értsd: bugyijainak) illatából nyerte az ihletet , de azt hiszem, hogy ezt az informácót nem érdemes túl komolyan venni. Számomra a Bandit fejillata nem a női bugyikról szól, hanem a galbánumról, amely egy méregzöld, kesernyésen fanyar és aromás illattal rendelkezik és ez az akkord egy kis savanykás naranccsal kiegészítve egy igazán vad, olajas sűrűségű aromát eredményez, amely az én szótáram szerint nem igazán nevezhető nőiesnek, igaz, férfiasnak sem mondanám. Az idő múltával elillan a narancs és fokozatosan megjelenik egy kis virágos jelleg, de az illatpiramisban felsorolt virágözönhöz képest elenyésző mennyiségben, és egyetlen pillanatra sem képes legyőzni a galbánum vad, maró zöldjét. Germaine Cellier azonban biztosra akart menni, ezért a virágos jelleg teljes elnyomásának érdekében bevetett egy kevés animális, füstös illatú bőrt is, az alapot pedig szúrós szagú tölgymohával, és a szintén zöld, földes illatú vetiverrel látta el, s ez a taktika be is jött neki. A Bandit egy hihetetlenül kemény, karakteres és rideg parfüm lett, amelyben nagyítóval sem lehet kedvességet, meleget vagy hívogató szót találni, de talán épp ebben rejlik a vonzereje. A női taktikák félelmetes méretű tárházába tartozik a rideg elutasítás és közöny is, mindaddig amíg az áldozat meg nem törik és kezelhetővé nem válik, vagy épp fordítva, fel nem támad benne a hódításra és uralkodásra született vadállat, s azt hiszem, hogy a Bandit épp ehhez a harcmodórhoz való. Végezetül még csak annyit mondanék, hogy az általam tesztelt EdP tartóssága kiváló, az intenzitása is rendben van, viszont rajtam mindvégig szorosan bőrközelben marad és csak akkor érzem, ha a csuklómhoz dugom az orromat.

Az elmúlt több mint hat évtízed során rengeteg újraalkotást megért ez a méltán klasszikusnak számító parfüm, hosszú évekig nem is volt forgalomban, mígnem 1999-ben a Givaudan parfümőre, Delphine Lebeau vissza nem állította az eredeti kompozíciót Eau de Parfum és Parfum koncentrációban, amelyeket jelenleg is forgalmaznak. Azok azonban, akiknek volt szerencséjük az eredeti, a második világháború légkörét hordozó változat megillatolásához is, azt mondják, hogy az kissé sűrűbb és sötétebb volt a jelenleginél és a bőrös jellege is jobban ki volt domborítva. Kinek higyjünk?

Illatjegyek: galbánum (Ferula erubescens), üröm, ylang-ylang, narancs, neroli, jázmin, rózsa, tubarózsa, mósusz, szegfű, bőr, pacsuli, tölgymoha, vetiver

Kreátor(r): Germaine Cellier