Lorenzo Villoresi – Dilmun (2000) 9/10

Dilmun szigete nem lehetett rossz hely: a sumér teremtésmítosz szerint ez az a sziget, ahova az istenek lepottyantották Utnapistim-et (más néven Ziusudrát), hogy ott utódaival együtt az idők végezetéig boldogságban, békében és egészségben éljen, s ha az örök élet nem lett volna elég a Vízözön túlélőjének, akkor még azt is elintézték az égiek, hogy minden reggel itt keljen fel a Nap. Sokak szerint Dilmun szigete szolgált mintául a bibliai Paradicsom képéhez és a legtöbb történész úgy gondolja, hogy ez a csodálatos hely a mai Bahrein területének feleltethető meg.

Eme boldogság-sziget szolgáltatta Villoresi mesternek az ihletet ahhoz, hogy megalkossa az egyik legvidámabb, legfiatalosabb parfümét, amely – figyelembe véve Villoresi szigorú és kissé ódivatú stílusát – nem jelent sokat, de a Dilmun tényleg egy üde kis illat. Ez volt az első igazi narancsvirág-parfüm, amelyet rendesen megszaglászhattam és az első pillanattól fogva magával ragadott, s bár azóta több narancsvirággal is megismerkedtem (nem rossz a Czech & Speake Neroli-ja sem), a Dilmun még mindig nem eresztett ki a markából. Stílusát tekintve nagyon hasonlít egy klasszikus kölnire (lásd: 4711, Cologne Sologne), rendelkezik ezeknek a sziporkázó, narancsvirágos-citrusos frissességével, de lényegesen testesebb, sűrűbb és a tartóssága is sokkal jobb. A fejillat lenyűgöző, enyhén citrusos narancsvirág kavalkádját könnyed zöld jegyek (talán rozmaring) egészítik ki, s majd ahogy az idő vasfoga útat rág magának a szívillat fele, megjelenik egy kesernyés-aromás babérlevél is. Ezzel egyidőben eltűnik a kölnis frissesség és felerősödik a virágos jelleg, de nem kell pánikolni, továbbra is az uniszex műfaj keretein belül maradunk. Ilyenkor, ha nagyon szimatolok, érezni vélem a rózsát és talán a tömjént is, de szerintem nem érdemes erőlködni; jobban esik lazán hátradőlni és élvezni a narancsvirág mindent belepő vidámságát és könnyed eleganciáját, amely ha örök életet nem is ad, jó közérzetet biztosan. Három-négy óra elteltével kissé édesedni kezd a bőrömön a parfüm, egy fás, vaníliás aroma jelenik meg, de meglepő módon a narancsvirág is kitart még egy ideig, így nem fogok panaszkodni.

A Dilmun számomra olyan, mint egy nagyzenekari kisérettel kiegészített kölni, annak minden jó és rossz velejárójával. Egyrészt erőteljesebb, magasztosabb és összetettebb, mint rokona, másrészt viszont elveszítette azt a pezsgést, elevenséget és szikrázó frissességet, amellyel egy igazán jó kölni rendelkezik. Rajtam ez a parfüm leginkább tavasszal és ősszel fekszik, amikor a klasszikus kölnik már túlságosan tiszavirág életűnek bizonyúlnak, de a Dilmun még vígan eregeti a boldogság illatát.

Illatjegyek: citrusok (petitgrain), narancsvirág, rózsa, zöld levelek, jázmin, neroli, babér, mirha, tömjén, cédrus, virágok, szantálfa, kanárifa, vanília

Kreátor(r): Lorenzo Villoresi