Patricia Nicolai otthonosan mozog az orientális parfümök világában, ezt bizonyítják az olyan nagyszerű alkotások is, mint a virágos-vaníliás Sacrebleu, vagy a Vanille-Tonka, amely a személyes kedvencem a Nicolai illatok közül, de az orientálisok közé sorolható be a Maharadjah-Maharanih parfümpáros is, amelyet India hindu vallású uralkodói ihlettek. A Maharanih (magyarul maharáni) a mindenkori maharadzsa felesége, így tulajdonképpen India egy bizonyos területének a királynője, ennek tudatában pedig már az is érthető, hogy miért hasonlítják oly sokan ezt az illatot a Shalimar-hoz, amelyet szintén egy indiai uralkodónő, Mumtaz Mahal ihletett. A két parfüm között egyébként szerintem nem sok a hasonlóság, míg a Shalimar a füstös-vaníliás irányból közelíti meg az orientális témát, addig a Maharanih inkább zöldes, fűszeres és csak az utolsó néhány órára válik igazán meleg illattá.Nehéz dolgom volt ezzel a parfümmel, eleinte kifejezetten visszataszítónak és zavarónak éreztem, és csak kitartó próbálkozások után sikerült annyira “megértenem”, hogy most már finoman adagolva élvezni is tudom a furcsa szépségét. A fejillatában narancs, szegfű és mindenféle keleti fűszerek kavarognak és érdekes módon az összhatásuk egy rendkívül szokatlan és eredeti, zöldesen fémes és mégis édes akkordot eredményez, amely kissé a mandarin héjának szagára emlékeztet, és amelyet, mint már mondtam, csak nagy nehezen tudtam megemészteni. Van ebben az akkordban valami furcsa kettősség, a fémes hidegség és a narancs édessége erős kontrasztban van egymással, csikorog is egy kicsit az orromban, ráadásul hangosabbnak is érzem a kelleténél, ezért tulajdonképpen számomra megkönnyebbülés a szívillat beköszönte. Ebben a stádiumban a Maharanih visszavesz a hangerőből, a zöldessége lassan átlényegül egy pacsulis-szantálos, fás alappá, amely a naranccsal, a fűszerekkel és a nagyon halvány virágos háttérrel egy igazi egzotikus, keleties hangulatot teremt. Itt kezdek érezni valami állatias, testszagú melegséget is, mintha csak a kezdetben rideg és fennhéjazó maharáni fokozatosan levetkőzné a gőgjét és átalakulna a maharadzsa izzó testű, lihegő ágyasává. Ezt a hatást én a civet és az ámbra megjelenésének tulajdonítom, és számomra itt válik élvezetessé a parfüm, itt kezdem igazán érezni, hogy Indiáról van szó és egy orientális parfüm van a bőrömön. Ez a stádium nőies, szexi, és bár szigorúan bőrközelben marad, ott még jó hosszasan elüldögél, ezért nem hiszem, hogy bárki is panaszkodhatna a parfüm tartósságára.
A Maharanih egy nagyon komplex és különös alkotás, amely tökéletesen megfelel egy niche parfümtől elvártaknak: nem akar mindenkinek tetszeni, de elég egyénisége és karaktere van ahhoz, hogy kialakítson magának egy szűk rajongótábort, amely aztán hosszú ideig hű marad hozzá. Sajnos nem az én nyelvemen beszél, így nekem nem lett kedvencem, de ez semmit nem von le az értékeiből, a Maharanih egy minőségi alkotás egy tehetséges parfümőr orra alól, amellyel kicsit gazdagabb lett a parfümvilág és azt hiszem, hogy nagyon jó lenne, ha minden niche parfümbe ennyi kreativitás szorúlna. Próbáljátok ki, hátha nektek jobban fekszik, mint nekem!
Illatjegyek: citrom, narancs, keserűnarancs-héj, rózsa, szegfű, fahéj, szantálfa, pacsuli, civet, ámbra
Kreátor(r): Patricia Nicolai
Kipróbáltam, mit is mondjak... nagyon-nagyon bejött, azt hiszem, kezdhetek gyűjteni rá szép lassan :) jó, hogy rátaláltam a blogodra, van már néhány parfüm, ami iránt felkeltetted az érdeklődésem, köztük van ez is, és húú... nekem nagyon bejön.
VálaszTörlésÖrvendek, hogy ihletet adtam :)
VálaszTörlésNekem is nagyon tetszik, ma kóstoltam először. Először nagyon emlékeztetett valamire, de meg nem mondom, mire...valami gyerekkori illat. Aztán persze átalakult, teljesen más lett, nagyon hozzám passzoló.
VálaszTörlésA Vanille-Tonka is is remek, ez is olyan déjá-vu-s nekem..
Az Eau Turquoise viszont nem jött be, az előzők mellett kis laposkának éreztem, bár lehet, hogy könnyen adtam fel.
Én sem szeretem az Eau Turquoise-t, csakis a mangó miatt említettem. Már hosszú ideje próbálkozom vele, de sehogy sem tetszik, valami hiányzik belőle.
VálaszTörlésVégül majdnem vettem is belőle, de aztán a Vie de Chateau nyert. Igaz, olyan szoros verseny volt, hogy a végén lehet, hogy nemsokára jön a Maharanih is (én voltam az első kommentelő ennél a bejegyzésnél)
VálaszTörlésSzerintem is jól megférnek majd egymás mellett :) Nekem a Vie de Chateau nem lett nagy kedvencem, pedig látom benne a minőséget, és az egyediséget, de valamiért nem fekszik a hangulata...
VálaszTörlésIsmersz(tek) valakit akit erdekelne 50 ml megmaradt Maharanih egy 100 ml-s uvegbol? nagyvaradi vagyok. Egyebkent elvezettel olvasom a blogot, sajnalom, hogy regota nincs uj bejegyzes.
VálaszTörlés