Mazzolari – Vetyver (2006) 8/10

Több mint két hét illatminta-mentes időszak után valami barátságos, tiszta és viszonylag egyszerű parfümmel akartam visszatérni a régi kerékvágásba, így Mazzolari Vetyver-ét érte az a megtiszteltetés, hogy bepermetezhesse a bal kézfejemet. A Mazzolari - ez az alig ismert parfümház - elsőre a csodálatos Patchouli-jával nyűgözött le, melyen felbátorodva további két mintát rendeltem tőlük (Lui, Vetyver), és még mindig úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének az alkotásaik. Simán Villoresi-s magaslatokban járnak.

A Vetyver egy érdekes illat, mivel egyáltalán nem azt nyújtja, amire a Lui és a Patchouli ismeretében számítani lehetne. Amikor először kibontottam az illatmintámat, egy sűrű, testes, földszagú vetivert kerestem az üvegcsében, de sehol nem találtam. El is keseredtem egy kicsit, mert ugyan kinek kell még egy arctalan tisztaságillat, de miután mégis a tesztelése mellett döntöttem, egy-kettőre be kellett látnom, hogy a Vetyver egy arcátlanul jó tisztaságillat. A fejjegyek ugyan még csak némi zavaros citrusos, szerecsendiós és kissé kesernyés akkordot hoznak, de egy negyedóra elteltével kibontakozik a vetiver, amely a megszokottól eltérően, nem kifejezetten kemény és férfias, hanem érdekes módon puha, édeskés és kellemesen szappanszagú. Ettől persze még simán felismerhető, hogy vetiver, hisz megvan neki a száraz, kissé földes, zöld jellege is, de köszönhetően a lágy szantálfának, egy csipetnyi vaníliának és a diszkrét, fehér virágoknak, elsimulnak a ráncok, és egy nőiesbe hajló, kellemesen puha és tiszta illat jön létre.

Mivel a leszáradás során fel-feltűnik a dohány is, elkerülhetetlenné válik a Guerlain világhírű Vétiver-ére való asszociáció, amely egyébként is a vetiveres parfümök alapművének számít. Tulajdonképpen nem hasonlítanak különösebben egymásra – a Mazzolari sokkal szappanosabb és édesebb – de szerintem nagyon jó párt alkotnának. Ha nem lenne már a Guerlain Vétiver-ének egy női párja (Vétiver pour Elle), akkor mindenképp javasolnám, hogy nyúlják le Mazzolari-tól ezt az illatot és adják feleségül a korosodó klasszikusukhoz.

Összességében egy nagyon jól megkomponált, könnyen viselhető, elegáns és mégis kreatív parfümnek tartom a Mazzolari Vetyver-t, amely szerintem bármikor viselhető, amolyan szignatúraillat típusú, és a tartóssága is kiváló. Én elsősorban női parfümként gondolok rá, de a Mazzolari uniszexként hirdeti, s nem áll szándékomban felülbírálni őket. Ajánlom mindenkinek figyelmébe, aki szereti a tiszta illatokat, de egy kis kreativitást, egyediséget is elvár tőlük, s azt hiszem, hogy az egyszerű vetiver-kedvelők sem fognak csalódni benne.

Illatjegyek: narancs, bergamott, lime, szerecsendió, dohány, vetiver, szantálfa, virágos jegyek
Kreátor(r): ismeretlen

Serge Lutens - Iris Silver Mist (1994) 7.5/10

Az Iris Silver Mist egyike a Serge Lutens exkluzív sorozatának, amely kizárólag Párizsban, a Les Salons du Palais Royal-ban található meg, és mint minden különleges, nehezen hozzaférhető terméket, kisebb fajta kultusz övezi. Ehhez a megkülönböztetett státusához persze az is hozzásegített, hogy a legtöbb Lutens parfümtől eltérően az Iris Silver Mist-et nem az állandó parfümőr, Cristopher Sheldrake alkotta, hanem a népszerű Maurice Roucel, s a Luca Turin-tól kapott öt csillag és kitűnő kritika sem rontott a helyzetén. Érthető hát, hogy nekem – a Bois d’Iris és az Infusion d’Iris nagy rajongójának – is ki kellett próbálnom ezt az ínyencséget.

A fáma szerint az Iris Silver Mist úgy született meg, hogy Serge Lutens egy olyan illatot rendelt Maurice Roucel-től, amelyben az írisz hangereje a maximumon kellett legyen, Roucel pedig lányos zavarában mindent belekevert a parfümbe, aminek az illata valamelyest is emlékeztette az írisz földes, púderes jellegére. Az eredmény egy olyan testes, igazi írisz parfüm lett, amelyhez hasonló azóta sem született, pedig napjainkban nagyon divatos az írisz, majd’ minden parfümház elkészíti a saját verzióját. Az Iris Silver Mist fejillata nekem kifejezetten brutálisnak tűnik: tömény, földes írisz, abból a fajtából, amelyben egy ujjbegynyi teret sem kap az írisz púderes, meleg jellege, kizárólag a gyökerekre, sárgarépára és ebben az esetben némileg a Vilmos körtére is emlékeztető hűvös, fémes oldala érvényesül. Akár szerethetném is ezt az akkordot, ha nem lenne itt valami furcsa, kissé nyomasztó jegy is, amely engem részben a málnákon ücsörgő bogyómászó poloska átható szagára, részben pedig nagyszüleim cserzett báránybőrből készült kabátjának, az úgynevezett irhabundának a különös, bőrös szagára emlékeztet. Meg kell hagyni, furcsa egy illat… A leszáradás során szerencsére alábbhagy ez a poloska-dolog, s végképp az íriszé lesz a főszerep, amely ebben a stádiumban kissé emlékeztet az Infusion d’Iris friss, üde illatára, de annál azért lényegesen testesebb és durvább. Ugyancsak itt lehet érezni valami búzára, kenyérre emlékeztető aromát is, amely talán a cédrusnak köszönhető, meg egy igen kellemes, de diszkrét szegfűszeget is. A parfümnek ezt a részét és a teljes elillanásig hátralévő négy-öt órát már kifejezetten élvezem, de a kezdeti lendület sajnos elriaszt magától. Az Iris Silver Mist hatósugara egyébként jó közepes.

Ha valaki igazán szereti az íriszt és úgy gondolja, hogy szélsőséges mennyiségben is élvezni tudja az illatát, annak mindenképp ajánlom kipróbálásra az Iris Silver Mist-et, mégha nem is könnyű hozzájutni. Nekem egy kicsit soknak bizonyult a jóból, de azért tudom értékelni Lutens-ék bátor, bevállalós hozzáállását, meg a parfüm kitűnő minőségét, s ha valaki (el)viselné helyettem az első órát, a folyatást már én is szívesen elvállalnám.

Illatjegyek: írisz, galbánum, cédrus, szantálfa, szegfűszeg, vetiver, mósusz, benzoin, tömjén, ámbra

Kreátor(r): Maurice Roucel

Parfums DelRae – Emotionnelle (2009) 9/10

A Parfums DelRae egy San Francisco-i niche parfümház, amely DelRae Roth grafikus és Michel Roudnitska (minden idők talán legnagyobb parfümőrének, Edmond Roudnitska-nak a fia) közös erőfeszítéséből született meg. Az illatötletek általában DelRae fejéből pattannak ki, amelyeket aztán az ifjú Roudnitska önt végleges formába, de mint minden igazi niche parfümháznál, itt is megadatik a parfümőrnek a “költői szabadság”. Egy ilyen közreműködés eredménye az Emotionnelle is, amely DelRae Roth huszonöt évvel ezelőtt párizsi emlékeit és a város iránti heves érzelmeit hívatott megidézni. A grafikus ábrázolta a parfümőrnek, hogy milyen hangulatot szeretne viszontlátni a parfümben, és hogy azok mely jegyekkel legyenek elérve, azonban amikor létrejött a kívánt illat, be kellett látniuk, hogy bár szép és kellemes, hiányzik belőle az egyediség, az a bizonyos szikra, ami megragadja az ember figyelmét. Ekkor Roudnitska átvette a karmesteri pálcát és hatalmas adag sárgadinnyés akkordot kevert a parfümhöz, amely némi ibolyaleveles, bőrös jelleget is hordozott magában, és amelyen Michel már közel húsz éve dolgozott. A végeredmény egy merőben új, teljességgel szokatlan, hatalmas sárgadinnyés parfüm lett, amely egyben egy kis tisztelgés is az öreg Roudnitska híres Le Parfum de Thérése nevű alkotása előtt, amely szintén a sárgadinnye köré összpontosul.

Az igazat megvallva, eleinte tartottam egy kicsit az Emotionnelle-től, mert ezidáig sárgadinnyét – a Diorella csipetnyi dinnyés jegyét leszámítva – csak meglehetősen unalmas, sportos, vizes illatokban éreztem, azonban rögtön az első szippantás után beláttam, hogy fölösleges volt aggódnom. Az Emotionnelle a lehető legtávolabb esik a sportos-vizes illatoktól, és a sárgadinnye köré egy klasszikus jellegű és csodálatosan elegáns, nőies akkord van felépítve, amely egy nagyon különleges hatást ad a sárgadinnyének. Nehéz itt illatjegyekről beszélni, mert domináns sárgadinnye árnyékában egy nagyon összetett alap bújik meg, de azért a zöldes, édeskés ibolyalevélben, a friss jázminban és egy csipetnyi szegfűszegben elég biztos vagyok. A leszáradás során mindvégig kitart a sárgadinnye, azonban a kezdeti frissesség fokozatosan átvált egy melegebb, kissé orientális, chypre-es illattá, amelyben felfedezhető a bőr, és egy homályos, fűszeres, vaníliás jegy is. Az Emotionnelle egy magas koncentrációjú EdP, s ennek megfelelően kiváló tartóssággal és kellemes, karnyújtásnyi hatósugárral rendelkezik.

Az Emotionnelle az első Michel Roudnitska alkotás, amibe beleszippanthattam, de nagyon remélem, hogy nem az utolsó. Ez a parfüm kreativitásról és szépérzékről árulkodik, s szerintem nagyon ügyesen ötvöződik benne a klasszikus stílus a modern merészséggel. Nem egy könnyű parfüm, igényeli az odafigyelést, de épp ez az amit egy niche illattól elvárok. Én elsősorban elegáns nyári partikon tudom elképzelni, de azt hiszem, hogy a nyaralásoknak is jó kísérője lehet, s köszönhetően az orientálisba hajló alapjának, talán még a hűvösebb időket is felvidíthatja. Ismerkedés mindenkinek javallott.

Illatjegyek: sárgadinnye, tangerine, bergamott, ylang-ylang, ibolya, jázmin, rózsa, szilva, írisz, cédrus, vetiver, labdanum, szegfűszeg, vanília, ámbra, méz, fahéj

Kreátor(r): Michel Roudnitska