Jean-Claude Ellena hálás lehet a Bois d’Iris-ének, ugyanis neki köszönheti, hogy a kedvenc parfümőröm lett. Persze sok más illat is tanúskodik a tehetsége mellet, de az első lökést ez a parfüm adta meg. A Bois d’Iris volt az első niche parfüm, amelyről úgy gondoltam, hogy egy egész üvegre szükségem van belőle, és bár meglehetősen ritkán használom, egy cseppet sem bántam meg a vásárt. Egy nem hétköznapi illat, amelyet nem is használok hétköznapokon.
Mint ahogy azt a TDC-től megszokhattuk, a Bois d’Iris is a létező legjobb minőségű alapanyagokból lett összerakva és ezeket 7%-os koncentrációban tartalmazza. Az Infusion d’Iris-el ellentétben, ebben a parfümben az írisznek nem csak a púderes, lágy arca van kidomborítva, hanem a földes-fás jellege is. A kifújást követő néhány pillanatban meglepően kesernyés illatot érezhetünk, amely talán a friss sárgarépa és a feketebors keverékéhez hasonlít a leginkább, de tulajdonképpen csak az írisz és vetiver kezdeti lendületének az eredménye. Ez az állapot azonban csupán néhány percig tart, ezután az írisz fokozatosan felmelegedik és selymesebbé válik. Megjelenik egy enyhe púderes jelleg is, de közel sem annyi, mint az Infusion d’Iris esetében, viszont teret kap a nárcisz, amely könnyedebbé, levegősebbé teszi az illatot. Az írisz és a cédrusfa biztosítja a fás alapot és egyben a tökéletes egyensúlyt is, nem dominál sem a meleg, krémes púderesség, sem pedig a száraz, hideg, földes jelleg, viszont mindkettő felfedezhető.
Számomra a leghihetetlenebb az, hogy ha a parfümöt kicsit közelebbről és egységes egészként szimatolom, akkor olyan érzésem támad, mintha egy szegfűszeggel töltött szelencébe dugnám az orromat. Kellemes, enyhe szegfűszeg, és nekem sejtelmem sincs, hogy honnan , miből állt össze, de egyáltalán nem bánom, mert így is nagyon szép. Ez a stádium három-négy órát tart, aztán leszárad egy egyszerű, puha mósusszá, ami még elkísér egy darabon, de már csak mint egy diszkrét, bőrközeli fátyol. Tulajdonképpen az egész parfüm elég csendes és visszafogott, csak a viselőjéhez szól, a nagyvilág elől rejtve marad.
Én ezt az illatot szinte kizárólag csak otthon viselem, olyankor, amikor igazán jól akarom érezni magam. Kellemes, nyugodt és fennkölt hangulatba kerülök tőle. Egy jó könyv és két fújás Bois d’Iris a mellkasomra, számomra a tökéletes pihenés.
Van “otthoni” parfümötök?
Illatjegyek: bergamott, írisz, vetiver, cédrus, nárcisz, geránium, mósusz
Kreátor(r): Jean-Claude Ellena
Kár, hogy ez a Jean-Claude Ellena nevü fickó nem tud erről:))
VálaszTörlésKétségkívül sok jó illat került ki a keze alól és ez is köztük van:)
Örvendek, hogy neked is tetszenek a kreációi és talán egy napon majd Jean-Claude Ellena is tudomást szerez a rajongásunkról... :P
VálaszTörlés....és minden egyes jövőbeli alkotásából díszdobozban érkezik majd a tiszteletpéldány:))
VálaszTörlés:)))
VálaszTörlésOtthoni parfum - ez erdekes otlet, ezen meg el kell gondolkozzam, de most hirtelen otlet alapjan olvasas melle en a levendulaillatot kepzelem el - van erre parfum otleted??
VálaszTörlésSerge Lutens-től a Gris Clair egy nyugodt, meditatív illat, szerintem jól menne az olvasás légköréhez, de nekem nem tartozik a kedvenceim közé...
VálaszTörlésLorenzo Villoresi Wild Lavender-ét sokkal jobban szeretem, azt viszont túl elevennek érzem egy nyugodt tevékenységhez. Ettől függetenűl, szerintem próbáld ki őket, lehet, hogy neked működnek.
Koszi, mikor illatolhatom meg??? :)
VálaszTörlésAmint lehetőségem van rá, hazajuttatom a mintákat... :)
VálaszTörlésA Wild Levander... számomra ijesztő "illat" - egy férfin biztosan jól mutat és elegáns, nőként véletlenül próbáltam ki, és tömény cigifüst és homeless szagom lett tőle.
VálaszTörlésEgyetlen olyan illatom van, amit biztosan nem hordok kinn: Safanad a P. de Marlytól. Itthon gyönyörűen kibomlik és körülleng, kedvesen beburkol, ha kimegyek, két perc alatt elillan. Nem szeret kinn lenni. Ez hajmeresztően ésszerűtlen, mégis így van.