2011. okt. 25.

Lorenzo Villoresi - Vetiver (1994) 8.5/10


Villoresi Vetiver-e nagyon rosszul kezdte nálam, de annál jobban végezte (bár könnyen megeshet, hogy még nem végeztünk egymással). Legelső alkalommal, amikor a bőrömre fújtam a chardonnay színű folyadékot, a rengeteg előzetesen elolvasott kritika ellenére is váratlanul és kissé kellemetlenűl érintett a fejillat epés keserűsége és morcos hangulata. Ráadásul ez volt az a nap, amikor eltévedtünk Budapest egyik barátságtalanabb kerületében, a barátnőmön meg kiütközött a migrén, így majd' minden adva volt ahhoz, hogy ne legyen túl rózsás a hangulatom. Érdekes módon ez az emlék annyira rögzült bennem, és a nap hangulata annyira összekapcsolódott a parfüm illatával, hogy utána még hosszú ideig kizárólag ennek az érzésnek az árnyékában tudtam viselni a Vetiver-t. Szerencsére az idő megoldja az ilyen problémákat - ma már jó mókának tűnik az egész városnézés, s apránként a Vetiver = alvilág beli tévelygés gondolat-konglomerátum is feloldódott a fejemben, s így most mindenféle gond nélkül, sőt, boldogan viselhetem ezt a parfümöt.

Na, de beszéljünk magáról az illatról: mint már említettem, a fejillat meglepően keserű és goromba, mindez persze a Villoresi-től megszokott komplex stílusban tálalva. Hideg, nyers és kissé fás pinceszagot érzek, amelyből a műtőasztalon ki lehet hámozni a méregzöld galbánumot, a szokottnál sötétebb tónusú, száraz levendulát, némi zellert, a valaha érzett legkeserűbb bergamottot, meg persze a főszereplőt, a vetivert. Ez a rengeteg alapanyag egy nagyon masszív, zord, férfias akkorddá áll össze, amely egymagában sosem tudott volna megnyerni magának, mivel azonban a folyatás más irányt vesz, azt mondhatom, hogy van értelme a dolognak, és nem bánom, hogy így alakult a kezdet. Az első negyedórát követően felszínre tör az édes, kissé poros koumarin, meg egy kevés szantálfa, jelentősen felmelegítve és meglágyítva az illatot, s amikor a levendula is alacsonyabb fokozatra kapcsol, akkor bekövetkezik a gyönyör. Az elemek összjátékából valami módon egy keserű mandulára emlékeztető illat jön létre, amely még mindig száraz és férfias, de már van benne egy jó adag kiegyensúlyozott, puha érzékiség is. Ha nőből lennék, egy ilyen illatot árasztó férfi biztos, hogy bizalmat ébresztene bennem - erő, komolyság, higgadtság sugárzik belőle.

Villoresi esetében általában fel sem merül a tartósság kérdése, ha azonban valakiben mégis felmerült, akkor elárulom: a Vetiver nagyon tartós, és terebélyes hatósugara van. Az első félóra után rajtam megállapodik, s ezt követően szinte már semmit nem változik: koumarin, vetiver, szantálfa, levendula és egy csipetnyi fűszeres szerecsendió gyönyörű elegye marad, amelyben minden elem jól megtalálja a helyét, s egyik sem törekszik teljhatalomra. Talán az utolsó néhány órára egy kicsit előtérbe kerül a tölgymoha szúróssága is, de nem okoz nagy galibát, senkinek nem kell aggódnia miatta.

Összességében, ha valaki egy erősen vetiver központú, minimalista illatot keres, akkor az nem biztos, hogy jó helyen jár, mert Villoresi alkotása sokkal több, mint egyszerű vetiver. Nekik ajánlom figyelmükbe a Sel de Vétiver-t, vagy a Maitre Parfumeur et Gantier Route du Vétiver-jét, azonban a komplex alkotások kedvelői ne menjenek sehová: Itt a helyük!

Megjegyzés: Az illatmintácskámon a potenciálisan allergén anyagok között még megjelenik az Evernia prunastri (tölgymoha) neve, ami jelenleg csak nagyon kis mennyiségben kerülhet a parfümökbe, így megeshet, hogy a jelenlegi változat már nem pont olyan, mint amit én teszteltem. Tapasztalat ezzel kapcsolatosan?

Illatjegyek: rózsafa, bergamott, levendula, galbánum, menta, petitgrain, neroli, zsálya, római kömény, zeller, szerecsendió, vetiver, mósusz, tonkabab, szantálfa, tölgymoha, cédrus, pacsuli

Kreátor(r): Lorenzo Villoresi

13 megjegyzés:

  1. Végre cikk! Már vártam, köszi Szimat! :)

    VálaszTörlés
  2. És ide is:


    Kedves Mindenki! Október 29-én topictalálkozó lesz a budapesti Jókai téri Vörös Oroszlán Teaházban, 17 órakor! Várunk mindenkit szeretettel, aki ír ide, aki csak olvas, szóval mindenkit, aki szereti a parfümöket!

    VálaszTörlés
  3. Próbáltam a Nicolai vetiverjét. Nagyon tetszik, női bőrön is működik. L'Artisan vetiver sacréját még nem próbáltam, de ki fogom próbálni. Szimat, csodás a leírásod. Ez indított arra, hogy elgondolkodjam rajtad... Ki is vagy?Tulajdonképpen semmit nem tudok rólad...

    VálaszTörlés
  4. Kedves Névtelen II (vagy még mindig Névtelen I?):
    Először is köszi a dicséretet! :) A Nicolai féle Vetyver-t már évek óta kerülgetem és még mindig nem sikerült kipróbálnom, a Vetiver Sacré viszont nemrég "megvolt". Érdekes illat, de összességében jobbra, karakteresebbre számítottam.
    És hogy ki vagyok? Hát az titok. :D

    VálaszTörlés
  5. A túlzottan vetiver központú illatokat jó ideje elkerülöm, ezért ezt sem próbáltam eddig, noha a leírásodból világos, hogy ez jóval komplexebb a szokásos kissé monotematikus vetivereknél. Szerinted kiállja a próbát mondjuk a Fat electrician-nel vagy a Guerlain vetiver-rel összevetve?
    Jut eszembe, ígértél egyszer egy vetiver összefoglalót!:)

    VálaszTörlés
  6. Szimat! Azért vagyok névtelen, mert nem tudok máshogy. Többször próbáltam, nem sikerült. Lehet, hogy a cégemnél van valamilyen gát, nem tudom. Otthon nincs internetem. Ezután, ha nem felejtem el, akkor magor leszek. A névtelenség most egy kényszer. Egyébként is csak ide írok, és csak olyanokat, amit vállalhatok. magor

    VálaszTörlés
  7. Szia Szimat!

    Köszönöm az írásod, nagyon érdekes!
    Számomra pont az intenzív fejillat miatt kedves ez a parfüm. Mivel reggel munkába menet teszem, pontosabban tettem fel, mert idő közben elfogyott:(, mire előkerült a szívillat már annyira elmerültem a napi rohanásban, hogy nem is figyeltem rá. Így az a 20 - 25 perces nyitány maradt igazán emlékezetes, és az felrázott reggelente, mintha masszív adrenalinlöketet kaptam volna, robbantam szét az energiától.
    A szívillat, és a lecsengés illata akkor tudatosult, mikor egy fél percre félrevonultam, és bámultam ki a fejemből. Megdöbbentem, hogy "Mi ez? Mi ez az illat? Basszus, ez nagyon jó! Honnan jön, mi ez?" Két nap kellett, hogy rájöjjek, hogy ez én vagyok. :) Illetve Lorenzo mester Vetivere.
    Már akkor megfogadtam, de most olvasva a bejegyzésed, még erősebb az elszánásom, hogy ha megint szerzek belőle, akkor egy olyan napon fogom viselni, amikor kiélvezhetem az illatot az elejétől a végéig.
    Örülök, hogy rendeződött a viszonyod az illattal, és nem rontja el a szépségét a rossz emlék. :)

    VálaszTörlés
  8. Én roppant módon vonzódom a vetiverhez, de csak akkor, ha az alapokból mérsékelten bújik elő. Ezt sajnos még nem szimatoltam:)

    VálaszTörlés
  9. deOwar: Villoresi Vetiver-e szerintem egyetlen vetiver mellett sem kell szégyenkezzen, így a Fat Electrician, és a Guerlain Vetiver mellett sem. Mindkettőnél komplexebb, és főként sötétebb alkotás - lehet, hogy nem olyan könnyen viselhető, mint az általad említett két illat, de művészi szempontből semmivel sem alábbvaló.
    A vetiver összefoglalót meg tervezgetem, de Sycomore nélkül nem lehet megírni, azt pedig nem próbáltam még :)

    VálaszTörlés
  10. Magor: Rendben, tudomásul vettem. Csak ne felejtsd el aláírni ;)

    VálaszTörlés
  11. Gomboc_Arthur: Neked aztán kemény melód lehet, ha ennyire el tudja terelni a figyelmedet a Vetiverről :) Kívánom, hogy az új üvegedet tudd az elejétől a végéig tisztességesen kiélvezni. Ne érd be a fejillattal!

    VálaszTörlés
  12. Parfümblog: Ebben az esetben az alapokban tényleg csak mérsékelten van jelen a vetiver, de a fejillat annál brutálisabb. Légy óvatos vele! :)

    VálaszTörlés