2011. nov. 14.

Byredo - M/Mink (2010) 5/10

A párizsi M/M egy művészi terveket készítő kreatív csapat, amely többek között már olyan nagy neveknek is dolgozott, mint Björk, Madonna, vagy épp a Vogue magazin. Egy napon a cég alapítói - név szerint Mathias Augustyniak és Michael Amzalag - három fényképpel, meg egy kéréssel fordultak a Byredo parfümházhoz. Azt szerették volna, ha a fotókból ihletődve Ben Gorham és állandó parfümőre, Jerome Epinette egy illatot alkotna számukra. Az első fotó egy darab Ázsiából származó szilárd tintatömböt ábrázolt, a második egy japán mestert, aki épp a napi kaligráfiájának megírásával foglalatoskodott, a harmadikon pedig egy Augustyniak által tradicionális koreai papírra vetett utópisztikus minta virított. Ben Gorham fogta a fényképeket, visszavonult Svédországba, és hét hónap múlva az M/Mink névre hallgató parfümförmedvénnyel jelentkezett.

Még soha nem fordult velem elő, hogy egy parfümöt le kelljen mossak, de az M/Mink többször is nagyon közel került ehhez a kétes dicsőséghez. A fejillat egy brutálisan nagy dózis adoxalból áll, ami kémiai szempontból egy viaszos állagú aldehid, a szaga pedig - legalábbis abban a koncentrációban, amelyben a parfümben szerepel - valóságos vegyi katasztrófának tűnik. Hideg, fémes, vizes, virágos, ózonos és iszonyatosan tolakodó - sokkal inkább jut róla eszembe az alvadt vér, nyers nyúlhús, és a furcsa illatú kaktuszgyümölcs, mint a megidézni kívánt tinta. Olvastam valahol, hogy az ókorban a tinta készítéséhez szezámolaj és enyv mellett fenyőgyantát is felhasználtak, a kapott folyadékot pedig kámforral illatosították. A kámfor és a fenyőfa illata itt is határozottan jelen van, de nem tudom eldönteni, hogy ez az adoxal egyik mellékhatása-e, vagy pedig egy, az illatpiramis által elhallgatott jegyről van szó. Ez azért is érdekes, mert a kámfor nagyon erősen érződik, meghatározó szerepe van a parfüm hűvös, jeges arculatának kialakításában.

Van azonban egy másik oldala is a parfümnek; a fémes csillogású, futurisztikus adoxal akkord mögött egy forró, sötét, ósdi illat szaggatja az istrángot, amely sűrű mézből, tömjénből és ámbrából áll össze. Ez az orientális ihletésű alap tökéletes ellentéte az uralkodó jéghideg, és absztrakt fej- és szívillatnak, s ha lehet még nehezebben befogadhatóvá teszi a parfümöt. Egy sötét, hóborította erdő fölött, acélseprűn röpködő, kaktuszgyümölcsöt rágcsáló vasorrú bábasereg képe jelenik meg előttem, akik egy neonzöld csészealjat üldöznek. Zagyvaságnak tűnik? Az is. De hát ez a parfüm is az; két egymással teljességgel összeférhetetlen akkord társítása, amiből az egyik már önmagában is kifejezetten kellemetlen - nem csoda, hogy a végeredmény egy teljességgel viselhetetlen varázsfőzet. Egyébként a parfüm tartóssága (majd huszonnégy óra) és hatósugara is kiváló, de ebben az esetben nem biztos, hogy ez pozitívum.

Bár a M/Mink némiképp emlékeztet a Sécrétions Magnifiques-re (talán abban is adoxal van?), az eredetiségre, az alkotói kreativitásra, és az utópisztikus hangulat megteremtésére mégis simán megkapná a tízest. Azonban - még ha kicsit furcsán hangzik is az én számból - egy parfümnek elsősorban kellemesnek, szépnek kell lennie, az M/Mink pedig teljes mértékben fittyet hány erre a szabályra. Émelyítően büdös, természetellenes, öklendezésre késztető rémálom. Parfümkedvelőknek kötelező kipróbálni!

Illatjegyek: adoxal, pacsuli, tömjén, méz, ámbra

Kreátor(r): Jerome Epinette és Ben Gorham

4 megjegyzés:

  1. Ez bizony kemény fa! Az biztos, hogy férfi embernek hordhatatlan, és a fejszagában a sok sok fémen túl van vmi kicsit gusztustalan is, de később ugyanakkor egy elég különleges feminin illattá szelídül, mindvégig tartogatva valamit az első megrökönyödésből. Második vagy harmadik alkalomra már-már azt gondoltam, hogy nahát milyen eredeti, micsoda koncepció és végre valami más, mint a szokásos bergamot-jázmin- rózsa-vanília-tonkabab unásig ismételt komfortillatok, és hajlamos lettem volna azt hinni, hogy ez egy parfümtörténeti mérföldkő. De ekkor megkaptam az ELDO bemutatkozó szettjét és belém hasított a gonosz feltételezés, hogy ez bizony csak a Sécrétions Magnifiques plágiuma (az ugyanis előbb volt), ráadásul nem is sikerült olyan jól, csak új történetet találtak hozzá.

    VálaszTörlés
  2. Nekem nem volt lehetőségem egymás mellett tesztelni őket, mivel nincs Sécrétions Magnifiques mintám, de örvendek, hogy te is megerősíted, hogy hasonlítanak :)

    VálaszTörlés
  3. Na, azt tudok neked küldeni, az én finom lelkemre nincs jó hatással. :)

    VálaszTörlés
  4. Anno én sem imádtam az illatát, de referenciaként bármikor jól jöhet, meg talán cikket is írhatnék róla. Ha van kedved, csak küldd, én minden mintának örvendek :)

    VálaszTörlés