2011. dec. 15.

Mona di Orio - Nuit Noire (2006) 10/10

2011 december 9-én, műtét közben fellépő váratlan komplikációk következtében elhunyt Mona di Orio, napjaink egyik legtöbbre tartott, legkülönlegesebb (női) parfümőre. Mivel ez egy parfümök elemzésével foglalkozó blog, azt gondoltam, hogy úgy tudnám kifejezni a legjobban a tiszteletemet, és megbecsülésemet Mona di Orio emléke előtt, hogy az egyik legszebb, legelismertebb parfüméről, a Nuit Noire-ról (Fekete Éjszaka) írok kritikát.

Mona 1969-ben született Franciaországban, és már egész fiatal kora óta tudta, hogy parfümőr akar lenni. Még gyerekcipőben járt, amikor apránként megspórolt pénzével elindult, hogy megvásárolja magának a L'Heure Bleue-t, és nem törődve az elárusítónő kijelentésével, hogy ez a parfüm idős hölgyeknek, és nem zsenge kislányoknak való, véghez is vitte a tervét. Azóta is ez az egyik kedvenc parfüme, és szerintem a Nuit Noire megalkotásában is ez volt az egyik kiindulópontja. Néhány évvel később, 1987-ben - miután visszautasításra talált a legtöbb parfümőr-képző szervezetnél - felkereste a korosodó, visszavonultan élő Edmond Roudnitska-t, és apránként sikerült annyira meggyőznie tehetségéről és ambíciójáról a mestert, hogy az segédjévé, tanítványává fogadta, és egészen 1996-ig, Roudnitska haláláig együtt dolgoztak.

Saját parfümházának kapuit 2006-ben nyitotta meg, Frank de Ruig befektető, és Jeroen Oude Sogtoen segítségével, aki az üvegek elegáns, pezsgős üveget mímelő formáját tervezte. Mona - lévén Serge Lutens nagy rajongója - a Nuit Noire-t az orientális parfümök királyának ajánlotta fel, s ez a tény önmagában is elég volt ahhoz, hogy több ezer parfümmániás kipróbálja az illatot. Én is főként ennek a kijelentésnek köszönhetően vállaltam be egy mintát, s nem bántam meg; ez a parfüm abszolút méltó Serge Lutens-hez, és szerintem még maga Edmond Roudnitska - aki nem volt nagy rajongója az orientálisoknak - is büszke lenne egy ilyen kompozícióra. A Nuit Noire ott veszi fel az események fonalát, ahol a L'Heure Bleue letette, vagyis az esténél, és aztán lágyan beleringatózik a sötét, fülledt éjszakába. A parfüm fejillatában édes, indolos fehér virágok - főként narancsvirág, tubarózsa és jázmin - kavarognak, amit aldehidek, civet és a L'Heure Bleue-ből, meg a Mitsouko-ból is ismert avas, régies bőr tesz klasszikus jellegűvé, és ha lehet, még erotikusabbá. Hogy ne legyen nagyon sűrű, és fullasztó a dolog, van itt egy kis citrusos gyömbér, meg némi zöldes, piszkos illatú kardamom is, ami egyben keleties hangulatot is ad az illatnak. Csodálatos és komplex fejjegy ez, ami szinte kiismerhetetlen, mivel annak függvényében, hogy mennyit viszek fel a bőrömre, mindig más illatok jelennek meg hangsúlyosabban. Vékonyan fújva a narancsvirág-kardamom páros dominál, ha viszont bátran rálépek a gázpedálra, akkor a tubarózsa-civet duó a nyerő. Lenyűgöző...

A szívillatba érve kissé lecsendesedik, elhelyezkedik a parfüm, és kibomlik a bőrömön egy fás-fűszeres-virágos illatköltemény, amelyben kibogozhatatlanul összekeveredik a lélegzetállítóan érzéki jázmin illata a szantálfával, bőrrel, naranccsal, fahéjjal és szegfűszeggel, meg az alapból felsejlő édes ámbrával és mósusszal. Ez a stádium egy kicsit fásabb és édesebb, mint a fejillat, kevesebb fehér virággal, aminek következtében egyre sötétebb tónusúvá, mélyebbé válik. Ha ez az illat a megfelelő nőn van, akkor nincs az a férfi, akinek nem indulna be a fantáziája tőle. Rajtam öt-hat órát tart ez a csodás illat, majd átadja a helyét az ámbrás, tonkababos, ízig-vérig orientális alapnak, ami további két-három órát dorombol a bőrömön. Érdekesség, hogy néha feltűnik egy szárazabb, cédrusos jegy is, ami szerintem az illat levegősebbé, modernebbé tételét segíti elő.

A Nuit Noire egy igazi átalakulóművész, amelynek millió arca van, és mind a csábításról szól. Még nem találkoztam olyan parfümmel, amely ennyire nyilvánvalóan váltogatja az arculatait, és ennyire jól követhetően siklik át egyik állapotból a másikba. Igazi élvezet a tesztelése, és csak ajánlani tudom mindenkinek, akit komolyan érdekelnek a parfümök.

Epilógus: Őszintén sajnálom, hogy Mona di Orio nincs már többé köztünk. Egy nemrég készült interjújában arról beszélt, hogy még rengeteg terv van a fejében, illatok, amiket szeretne világra hozni, de nincs rá elég ideje... A halálával egy izgalmas, színes egyéniséget veszített el a világ és a parfümipar, s talán jó néhány megszületendő remekmű is a föld alá került. Remélem, hogy a már meglévő alkotásai nem fogják eltörölni a föld színérő, és általuk még hosszú ideig megőrizhetjük az emlékezetünkben Mona di Orio-t.

Illatjegyek: narancsvirág, kardamom, gyömbér, narancs, fahéj, tubarózsa, szantálfa, szegfűszeg, cédrus, ámbra, bőr, mósusz, tonkabab, tömjén

Kreátor(r): Mona di Orio

10 megjegyzés:

  1. Szimat, ez nagyon szép gesztus volt tőled! Őszintén sajnálom őt, bár nem ismerem egy parfümjét sem, de olyan érdekes és megkapó, ha valaki ennyire tudatosan küzd valamiért, mint ő azért, hogy parfümőr legyen.
    Az összetevők és a leírásod alapján nagyon érdekesnek tűnik, ha lehetőségem lesz, biztosan "megillatolom".

    VálaszTörlés
  2. Bravó Szimat! Köszönjük!

    A csapata azt igérte, hogy továbbviszik a céget, de gondolom ezt csak a jelenlegi parfümjeikre értették. A Nuit noir már tudtommal nem kapható, a
    a sok sok terv pedig alighanem örökre elveszett. Ha csak Andy Tauer be nem fejezi őket, mint Süssmayr Mozart Requiemjét!

    VálaszTörlés
  3. TimeaZsofia: Szorítok, hogy legyen még lehetőséged kipróbálni a Nuit Noire-t. Nekem is sok mindent ki kellene még próbálnom a sorozatból, de jelenleg nincs mód rá, eltűntek a parfümök...

    VálaszTörlés
  4. nasobravo: Nekem is úgy tűnik, hogy a Nombres d'Or kollekciót kivéve minden Mona di Orio illat eltűnt. Legalábbis sem az Auslibezumduft-on, sem pedig a Mona di Orio hivatalos honlapján nem jelennek meg. Vajon miért?
    Andy Tauernek meg szurkoljunk, hátha összehoz valami szépet Mona emlékére :)

    VálaszTörlés
  5. Fú, pedig azt éreztem, ezt sürgősen ki kell próbálnom. Na, majd nézelődöm ;)

    VálaszTörlés
  6. Őszintén remélem, hogy előkerülnek még a Mona di Orio parfümök, és velük együtt a minták is.

    VálaszTörlés
  7. Most találtam meg egy Mona di Oro mintát, Carnation.
    Gyönyörű szegfű, mély, bársonyos köntösben. Nem olyan könnyed, mint a Caron Beloggia-ja, annál sokkal erőteljesebb az indítás. Később beédesedik, enyhül a szegfű illata és az ámbra veszi át a főszerepet. Enyhén érzem a jázmint is benne, de az épp csak az édességet egészíti ki valamelyest.
    Hűű, de örülök!

    VálaszTörlés