Maitre Parfumeur et Gantier – Eau des Iles (1988) 9/10

Jean Laporte, a niche parfümök atyja, 1988-ban gondolt egy nagyot, faképnél hagyta első gyermekét, a L’Artisan Parfumeur-t és egy új parfümház megalapításába vágta a fejszéjét, létrehozva ezzel a Maitre Parfumeur et Gantier-t. Célja az volt, hogy visszaadja a parfümnek azt, amit az idő elvett tőle, nevezetesen az illatosított bőrkesztyűket, amelyek néhány évszázaddal ezelőtt még szoros összefüggésben álltak a parfümkészítéssel, olyannyira, hogy tulajdonképpen a bőr illatosításának szükséglete indította csak igazán útjára a parfümipart. A Maitre Parfumeur et Gantier pedig illatosított kesztyűinek és Laporte bátor, kreativitást nem nélkülöző kompozícióinak köszönhetően rövid idő alatt elismert parfümházzá vált és manapság már l’artisan-i magasságokban tündököl.

Az egyik - még a parfümház megalapításának évébő származó – illat az Eau des Iles (Szigetek Vize), amely a L’Artisan L’Eau du Navigateur-ének elvadult fia és amely a parfüm-történelem egyik legmarkánsabb kávé-jegyével rendelkezik. Jean Laporte ugyanazon az ösvényen indult el, mint azt a L’Eau du Navigateur esetében is tette, azaz egy aromás kávéillatot kezdett készíteni, azonban az Eau des Iles-et nem kímélte a goromba illatjegyektől és alaposan ellátta vetiverrel, pacsulival és füstös tömjénnel. A fejillatban agresszív, szúrós zöld növények kavarognak a száraz mirha s a frissen pörkölt kávé ölelésében, és az egészet keserű tömjénfüst lebegi be, mint egy porig égett templom romjait. Szerintem ez egy gyönyörű kompozíció, amely a feketekávénak a legjobb oldalát emeli ki, kesernyés és füstös, de az aromás növényeknek köszönhetően távol marad a gourmand territóriumtól. Egy fél óra elteltével kissé csitul az ereje, elillan a füst és erőre kap a labdanum, amely gyantás édességet és egy kis meleget ad az illatnak. Ezt követi a pacsuli és a vetiver, amely furcsa fanyarságával egy másik MPG illatra, a Route du Vétiver-re emlékeztet, de míg ott főszereplő, addíg itt csak a kávé kiegészítője. Ez az a rész, ahol a kezdeti “fekete leves” átalakul egy majdhogynem klasszikus, hetvenes éveket idéző férfiillattá, amelynek szúróssága a tiltólistára került tölgymohára emlékeztet.

Én nem tartozom a kávéfogyasztók rendjébe, de ezt az illatot örömmel viselném, ha valaki a rendelkezésemre bocsájtana egy egész üveggel belőle. Erőt, férfiasságot és mindenekelőtt karakterességet sugároz magából, ráadásul a tartóssága és a hatósugara is igen jó. Ha szereted Thierry Mugler A*Men-jét, de egy markánsabb, kevésbé édes illatra vágysz, akkor adj az Eau des Iles-nek egy esélyt, igazi meglepetésben lehet részed.

Illatjegyek: tárkony, mirha, labdanum, tömjén, ylang-ylang, kávé, pacsuli, vetiver, gyantás husáng (Ferula gummosa, avagy galbánum)

Kreátor(r): Jean Laporte