Antonio Banderas – Mediterráneo (2001) 6/10

Az utóbbi néhány évben tömegjelenséggé vált, hogy minden sztárocska parfümöt jelentet meg a saját neve alatt (idén még a kivénűlt Bruce Willis is előrukkolt egy “extrém férfias” illattal), Antonio Banderas azonban már 1997 óta benne van a parfümbizniszben. Úgy tűnik, hősünk egy egész évtízeddel okosabb a többieknél... Színészi képességeivel mindenki tisztában van, szeretői képességeiről viszont lényegesen kevesebbet tudunk, valamiért mégis mindenki úgy gondol rá, mint a tökéletes latin szerető megtestesítőjére, és erre a kialakult képre játszanak rá a parfümei is, amelyek egytől egyig latinos, macsós alkotások próbálnak lenni.

A Mediterráneo nevéből könnyen kitalálható, hogy a parfüm a mediterrán partvidék friss és mégis izzóan szenvedélyes hangulatát akarja megteremteni és szerintem ez részben sikerül is neki. A fejillatban egy kesernyés, citrusos akkorddal találkozhatunk, amely nekem a grapefruitot juttatja eszembe, de az illatjegyeket elnézve, úgy tűnik, hogy a bergamott és a gyenge minőségű vetiver a felelős ezért. Ehhez kapcsolódik a fekete bors fűszeressége, de az én orrom számára ez nem a frissen őrölt fekete bors, hanem a már előre leőrőlt szintetikusnak tűnő és maró ízzel, illattal bíró borspor. Sajnos ez az akkord végigvonul a szívillaton is magával hordozva azt az erősen szintetikus, műanyagra emlékeztető szagot, amely szerintem a parfüm legnagyobb hibája, bár az kétségtelen, hogy egyedi jelleget ad az illatnak. Mellette továbbra is érezhető marad egy kevés citrusosság és a vetiver kesernyéssége, valamint megjelenik egy, a tengerre emlékeztető sós, szellős akkord is, megteremtve a mediterrán hangulatot. Bár az illatpiramis nem említi, nekem határozottan úgy tűnik, hogy a Mediterráneo-nak van egy halvány, háttérben lapuló virágos jellege is, amely a leginkább talán a jázminra emlékeztet és amely igen jót tesz a parfümnek. Nem bánnám, ha egy kicsit erősebben érződne... Annak ellenére, hogy ez egy friss parfüm, egészen tartós, a hatósugara pedig egyenesen félelmetes: néhány fújás, és biztosak lehetünk benne, hogy a környezetünkben mindenki érezni fogja.

Amiért ez a parfüm szerintem említésre méltó, az a hihetetlenül erős karaktere és egyedi jellege. Ezer közül is könnyedén felismerhető, és bár sokszor iszonyatosan szintetikusnak, már-már kellemetlennek tűnik, mégis van benne valami férfias sárm, ami magával ragad. És még egy jópont: nem érzem benne az unalmas, minden modern és friss férfiparfümben túlcsorduló Calone jegyet.

Illatjegyek: bergamott, gyömbér, fekete bors, vetiver, mósusz, ámbra

Kreátor(r): Rosendo Mateu