Parfum d’Empire – Equistrius (2007) 6/10

Marc-Antoine Corticchiato szerintem egy kifejezetten tehetséges és főként kreatív parfümőr, akinek már több nagyszerű alkotást is köszönhetünk (lásd: Cuir Ottoman, Fougére Bengale, Aziyadé vagy akár az Ambre Russe). Tulajdonképpen az orra alól kikerülő parfümök közül még egyre sem tudtam azt mondani, hogy unalmas, vagy fantáziátlan és ez alól az Equistrius sem kivétel, azt viszont be kell vallanom, hogy nálam ez az alkotása nem éri el a fentebb említettek színvonalát.

Az Equistrius a nevét Corticchiato egyik versenylováról kapta és mint az összes többi Parfum d’Empire alkotás, ez is egy történelmi kort hívatott megidézni. Jelen esetben a Római Birodalom lett puskavégre fogva, amelynek polgárai köztudottan nagyra becsülték az íriszt, és mivel ez a jegy az Equistrius-ban is főszerepet kap, így meg is teremtődik a képzeletbeli kapcsolat a hajdani latinokkal. Hogy a versenyló milyen összefüggésben van a rómaiakkal és az írisszel, azt nem sikerült kinyomoznom, de az illatban mindenesetre semmiféle lószag nem kapott helyet. Talán a fejillat lórugáshoz hasonlítható ereje lenne a titok nyitja? A hatalmas mennyiségű édes, átható illatú írisz rögtön a fejfájást juttatja eszembe és ezen a friss, savanykás ibolyalevél sem tud változtatni. Sajnos, ebből az íriszből épp az hiányzik, amit a legjobban szeretek benne: a könnyed, csak kis mértékben púderes, hűvös, sárgarépára emlékeztető illata, mint amilyen a Bois d’Iris-ben is van. Az ibolyalevél ennél sokkal jobban tetszik, csak az bosszantott benne, hogy nem tudtam, honnan ismerős ez az akkord, de aztán ez is beugrott: a Bois de Filao ibolyalevelei a tettesek, csakhogy ott nem egy tömény, édes írisz van mögöttük, ezért volt nehéz a megfejtés.

Ami jó hír: a kezdeti robbanás tíz perc után elcsitul és egy bőrhöz közel maradó, lágy, elegáns illattá szelidűl, amelyben az ámbra és a szantálfa egészíti ki az írisz melegét. Az egésznek van egy klasszikus jellege, amelynek minden porcikája gazdagságot és minőséget súgároz és ez a stádium, az uniszex megjelölés ellenére, számomra egyértelműen a nőről szól. A leszáradás során fokozatosan “puhul” az illat, megjelenik egy kissé púderes, főtt rizsre emlékeztető jegy és ha nagyon koncentrálok, a csokit is ide tudom képzelni, de nem nevezném meghatározónak. Tartóssága kiváló.

Összesítés: az Equistrius egy különleges és minőségi parfüm, csak egyszerűen nem az én nyelvemen beszél, számomra túl édes, nehézkes, de biztos vagyok benne, hogy a nők körében megtalálja a rajongóit.

Illatjegyek: ibolya , írisz, csokoládé, ámbra, szantálfa, vetiver

Kreátor(r): Marc-Antoine Corticchiato