Tauer Perfumes – L’Air du Desert Marocain (2005) 10/10

Andy Tauer kémikusnak indult, majd autodidakta módon parfümőrré képezte magát és 2005-ben, Zürich-ben Tauer Perfumes név alatt létrehozta saját kis niche parfümházát. Azóta az illatvilág egyik legelhivatottabb képviselője, aki mindent megtesz azért, hogy az emberek a parfümre, mint művészi alkotásra tekintsenek, és ennek érdekében elsősorban gyönyörűen megkomponált parfümeivel tesz, de emellett blogot is ír, ahol gyakran gondolatébresztő beszélgetéseket kezdeményez. Jelenleg tíz alkotásnál tart, ezek közül a L’air du Desert Marocain (Marokkói Sivatagi Szellő) a legnépszerűbb, amely egyben bevallottan a saját kedvence is.

Talán a szépséges nevének köszönhetően, már a parfümökkel való ismerkedésem kezdete óta nagyon csigázta a fantáziámat ez a parfüm, aztán amikor végre beleszippanthattam az illatmintámba, nagy volt a meglepetés. A várt könnyed, fűszeres fuvallat helyett egy tömény, füstösen goromba fergeteg süvített az orromba, nekem pedig ellenállhatatlanul mosolyognom kellett. Bár kétségtelenül egy jó illatra számítottam, azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ennyire egyedi és bátor alkotással fogok találkozni, amely annyira szokatlan, hogy szinte már nem is nevezhető parfümnek, ugyanakkor mégis olyan szép, hogy igazi éke lehet egy hozzá illő férfinak. Az illat hajnala, mint már említettem, kifejezetten marcona, kesernyés, tömjénes füsttel, gyantával és egy kevés római köménnyel, melyben nyomtalanul feloldódnak az illatpiramis által beígért citrusos jegyek, akár a faggyú a cserzőkádak savában. Ez a stádium nekem Montale Aoud Cuir d’Arabie-ját juttatja eszembe, hasonlóan szigorú és intenzív, de míg ott mindvégig kitart a szigor, addig a L’Air du Desert Marocain fokozatosan megszelidül. Ahogy felkel a nap, beragyogva a sivatagot, felszáll a pára, magával ragadva a füstöt, illatozni kezdenek a sivatagot övező jázminligetek, a távolból pedig a marokkói bőrcserző műhelyek illatát hozza a szél. Az egyaránt száraz tömjénhez, bőrhöz és cédrushoz gyönyörűen illik a jázmin eleganciát sugárzó, virágos könnyedsége és a balzsamos szuhar (vagy csak egyszerűen labdanum) gyantás melegsége és bár a fejillat is élményszámba megy, azt hiszem, mégis ez a kedvenc részem. Ezt a kavalkádot követően az alapillat egyszerűnek hat, hűvös, száraz cédrus és édes, meleg ámbra tökéletes keveréke. A L’Air du Desert Marocain - az első fél órát leszámítva - nem egy orkán erősségű illat, jobbára bőrközelben marad, de a tartóssága igen jó, rajtam tíz-tizenét órát is eltart.

Azt hiszem, hogy ez nem egy egyszerű alkotás és nem is ajánlom kezdő orroknak, de aki szereti a különlegességeket és egy karizmatikus, kemény de ugyanakkor érzéki szívillattal ellátott parfümöt keres, az föltétlenül próbálja ki Andy Tauer remekművét. Én mostantól erre gyűjtök.

Illatjegyek: koriander, római kömény, petitgrain, jázmin, balzsamos szuhar (Cistus ladanifer), cédrus, vetiver, ámbra

Kreátor(r): Andy Tauer