Annick Goutal – Encens Flamboyant (2007) 9/10

Egy segítőkész és nagylelkű olvasómnak köszönhetően jó néhány illatmintával gazdagodtam és nagy örömömre ott lapult köztük Annick Goutal Encens Flamboyant-ja (Lángnyelvű Tömjén) is, amelyre igen régóta kiváncsi vagyok. Ez a parfüm a Les Orientalistes sorozat tagjaként jelent meg az Ambre Fétiche-el és a Myrrhe Ardente-vel karöltve, majd 2008-ban a Musc Nomade is követte őket. A sorozatot a tizenkilencedik század festészete ihlette, azon belül is a keleti háremek szépséges rituáléit megörökítő alkotások, így azt hiszem, nem meglepő, hogy mind a négy illat a keleties, édes, meleg és fűszeres jegyek kavalkádjából lett kikeverve.

Számomra az Encens Flamboyant-al való ismerkedés egy kis csalódással kezdődött, ugyanis egy orientális parfümhöz és az elvárásaimhoz képest meglepően légies és áttetsző a szövete, mintha csak egy távoli füstölőből szivárogna felém a tömjén illata, és nem a csuklómon volna. Többszöri teszteléssel és a parfümről alkotott belső képem módosításával azonban kifejezetten megszerettem a kifinomúlt, könnyen viselhető és mégis misztikus hangulatú aromáját, s boldogan viselném, ha egy egész üveg a rendelkezésemre állna. A parfüm fejillatában rögtön összetalálkozunk egy kesernyés, kissé fanyar és füstös jeggyel, amely finoman fűszerezett, mintha csak a tömjént kardamom , fekete bors és zsálya társaságában égették volna el. Egy fél óra elteltével a füst kissé elcsitul (de sosem tűnik el teljesen), teret adva a szerecsendió és a fenyőbalzsam párosának, megédesítve és gyantás jellegűvé téve az illatot, de ez az édesség sosem emelkedik szirupos magasságokba, bármennyit szimatolom is a csuklómat, egyetlen pillanatra sem érzem nehéznek, vagy nyomasztónak. Ha nagyon igyekszem, akkor a mastic különleges, fűszeresen gyantás illatát is ki tudom venni a kavalkádból - amit leginkább török és görög süteményekből ismerhetünk – de nem nevezném domináns jegynek. Ezek után nagy változás már nem áll be az illat életében, de ez a kissé fűszeres, gyantás és füstös illat még jó ideig elkísér. Hatósugara rajtam egészen méretes, de mint már mondottam, kifejezetten könnyed és áttetsző, nem válik tolakodóvá.

Az Encens Flamboyant egy atipikus tömjén-parfüm, ugyanis nem a templomok spirituális légkörét eleveníti fel, hanem sokkal inkább az ősz hangulatát, az égő falevelek, fűszerek és meleg gyanták kellemes, megnyugtató illatát idézi elém. Éppen ezért, számomra ez a parfüm nem az Avignon (Commes des Garcons), Messe de Minuit (Etro) és Lorenzo Villoresi Incensi-jének sorát hosszabbítja, hanem valahol a L’Artisan fűszeres Tea for Two-ja és Christopher Brosius evokatív, az őszt megtestesítő Burning Leaves-e között van, félúton.

Illatjegyek: kardamom, fekete bors, rózsabors, szerecsendió, zsálya, fenyőbalzsam, tömjén, mastic gyanta (Pistacia lentiscus)

Kreátor(r): Isabelle Doyen és Camille Goutal