2011. jún. 18.

Estée Lauder – Knowing (1988) 8.5/10

Estée Lauder 1946-ban alapította meg a kozmetikumokat és bőrápoló termékeket forgalmazó cégét, ahol kezdetben a kémikus nagybátyja által előállított termékeket forgalmazta, majd apránként kibővítette a kínálatát és a vásárlói körét, s 1953-ban Youth Dew név alatt már az első parfümét is piacra dobta, amely azonnal hatalmas siker lett. Ezt még jó néhány népszerű illat követte (White Linen, Cinnabar, Beautiful) és Estée Lauder az 1988-ban megjelenő Knowing (Tudatos) esetében is biztosra akart menni, ezért a fényűző parfümeiről híres Jean Patou parfümház hivatalos orrát, Jean Kerléo-t kérte fel a parfüm elkészítésére. A Knowing ugyan nem lett hatalmas siker, közel sem a legnépszerűbb Estée Lauder illat, azt viszont ennek ellenére is ki merem jelenteni, hogy Jean Kerléo a legjobb formáját hozta és szép parfümöt készített. Mindössze annyi történt, hogy nem a nagyközönség vágyai és a napjainkban divatos közvélemény-kutatások eredményei lebegtek a lelki szemei előtt, miközben a pipettáival ügyeskedett.

A Knowing nem egy könnyű eset, sőt, mai orral szagolva kifejezetten meredek parfüm, abból a típusból, amelyet vagy utálnak, vagy imádnak az emberek. És gyanítom, hogy mostanában az utálkozók tábora áll nyerésre. Ez a parfüm az én fejemben a Kouros női párjaként él, mivel ugyanazt az agresszív, kemény és mégis elbűvölően érzéki, komplex eleganciát hordozza magában, mint az említett Yves Saint Laurent fenevad. A Knowing egy igazi chypre-hez méltóan egy durva, érdes, szúrós akkorddal indít, amelyben némi zöld jegy és aldehid mellett egy hatalmas csokor tölgymoha játssza a főszerepet. Ez bizony egy nagyon régimódi, szappanos, és mégis földesen, mohásan vad kezdet, amely mögül az első órában ki sem látszik a parfüm fénypontja, a rózsa. Jean Kerléo valószínűleg úgy gondolta, hogy csak a türelmes és kitartó emberek méltóak arra, hogy megillatolják ezt a csodálatos rózsás szívillatot, és azért rejtette el egy ilyen arisztokratikusan goromba fejillat mögé. Merthogy tényleg egy csodálatos, üde, eleven, tüskés és vérvörös rózsa lakozik ebben a parfümben, amilyent ezidáig még nem is nagyon éreztem, s amellyel legfennebb Montale legjobbjai vetekedhetnek. Talán a szúrós tölgymohának és a diszkrét szegfűszegnek, talán a nagyon jó minőségű rózsának, de még valószínűbb, hogy Jean Kerléo zsenialitásának köszönhetően ez a rózsa élő, valósághű, és ugyanakkor meglepően előkelő, elegáns. Nincs túlédesítve, nincsenek lekerekítve az élei, hanem a maga nyers valójában van felszolgálva. A Knowing egy nagyon tartós, jelentős hatósugarú parfüm, és még akkor sem kell szomorkodni, amikor öt-hat óra után kissé elcsendesedik a rózsa, hiszen egy komplex, régimódi pacsulis, gyöngyvirágos, civetes chypre alap lép a helyébe, amely még jó néhány órával meghosszabbítja a parfüm életét.

És hogy ezt az illatot miért nem tették tönkre az IFRA korlátozások? Ez egy jó kérdés, amin sokat gondolkoztam, és a következőkre jutottam: egyrészt lehet – bár nem valószínű – hogy még egy IFRA-szigor előtt készült üvegcséből teszteltem. Másrészt – és ez a magyarázat tűnik valószínűbbnek – az IFRA nem tiltotta be a tölgymoha használatát, csak 0,1%-ra korlátozta, és nagyon alacsonyra szabta a benne lévő atranol, klóratranol és gyantasav mennyiségét. Ayala Moriel parfümőr szerint azonban ezeknek az anyagoknak a kiszűrése szinte semmit nem vátoztat a tölgymoha illatán és továbbra is kitűnő chypre-ek készíthetőek belőle. Márpedig ha ez így van, akkor már csak az kellett a minőség megőrzéséhez, hogy az Estée Lauder-ék reformulálás címszó alatt ne cseréljen le minden alapanyagot egy kicsivel olcsóbbra, vagy egy kicsivel kommerszebbre. Örvendek, hogy nem tették.

A sok okoskodás után összegzés: a Knowing még mindig egy csodálatos rózsás chypre, és amennyiben még nem volt kipróbálva, úgy sürgősen tessék sort keríteni rá!

Illatjegyek: aldehidek, mimóza, koriander, tubarózsa, szilva, sárgadinnye, zöld jegyek, rózsa, narancsvirág, babérlevél, pacsuli, írisz, jázmin, gyöngyvirág, cédrus, szegfűszeg, kardamom, civet, tölgymoha, vetiver, ámbra, mósusz, szantálfa

Kreátor(r): Jean Kerléo

16 megjegyzés:

  1. Valamikor a kilncvenes évek elején volt belőle egy üvegem, nagyon szerettem. Én akkor kifejezetten agresszívnak éreztem, pont, ahogyan te, és emellett nagyon érzékinek. Bár bár akkor úgy gondoltam, talán fiatal vagyok hozzá, ma már ezt nem állítanám..:)
    A White Linen is szíventalált, egy időben signature scent-em volt.:)
    Az utóbbi években az EL nagyon kis gyengécske felhozatalt produkált, egyik illata sem tetszik hosszú ideje.

    VálaszTörlés
  2. A White Linen-t sajnos nem nagyon térképeztem még fel, de legközelebb azt is szeműgyre veszem :)
    Az újabb illataik közül engem sem ragadott magával egyik sem, de ezt már megszoktam a többi parfümháztól is :) Ugyanakkor a Bronze Goddess és a Wild Elixir szerintem rendelkezik még némi karakterrel, legalább sikerült megjegyeznem őket :D

    VálaszTörlés
  3. Régen nagy EL rajongó voltam. Amikor Pesten megnyilt az első butikjuk (Kelet-Európában először), maga Eszti nyitotta meg. Többször volt itthon. Mind a kedvenceim voltak, tömény parfümből és edp-ből is volt. Akkoriban még Aramist is árultak, szappant, illatot és borotválkozási szereket és hajápolást is. Már ez sincsen. A mai illataik valahogy nem olyanok, mint régen. Az új kreációik pedig... nos, inkább nem írok semmit. Szimat, ha ki akarod próbálni EL illatait, ikább akkorra halaszd, amikor eljutsz Párizsba vagy Bécsbe, Londonba. Ott vegyél. Egyébként EL illatai klasszikus illatok, amelyek dámáknak készültek, a nagybetüs Nőnek, aki figyel arra, hogy mindig választékos öltözékben menjen ki az utcára. Olyanoknak, akik mintha mindig piedesztálon állnának, még akkor is, amkor haladnak. Silány ruházathoz nem illik. Nekem is a White Linen volt a kedvencem. Sokáig eltartott egy 7,5 ml-es parfüm. A Yout Dew-ből is volt tömény parfümöm. Csodás volt. Nagyon tartósak és csak egy érintés kellett a dugóval.

    VálaszTörlés
  4. Sajnos arra nem sok esélyt látok, hogy mostanában Londonban, Párizsban, vagy akár Bécsben járjak, így kénytelen vagyok azzal beérni, amit itt megtalálhatok a parfümériákban. Az pedig tényleg nem sok: a Youth Dew például nem létezik mifelénk és a tömény parfümöket is elfelejthetem. Kár, mert biztos vagyok benne, hogy csodálatosak, és sokkal jobban működnek, mint a polcok megvilágításától felmelegedett teszterek.

    VálaszTörlés
  5. Ó, igen a bolt megnyitása...:) az első nézelődőknek, / nem csak a vásárlóknak / adtak egy ajándék rúzst, az akkor rájuk nagyon jellemző konzervatív gyöngyházrózsaszín árnyalatban. Ott tolongtunk a barátnőimmel. :)
    Egyébként valóban, sokáig ők jelentették itthon a minőségi illatokat, kozmetikumokat, amiket nem csak poros kis maszekoknál / a szocializmus utolsó éveiről van szó /, hanem rendes, állami boltban lehetett megvenni. Újfajta, nyugati boltbelső, képzett, sminkelt eladók... a mennyország volt.

    VálaszTörlés
  6. A rúzs nálam azt jelentette, hogy Estée Lauder. Csodás rúzsokat hoztak be. A Matte Rose, a Candy, Sunstone, Tiger Eye, Poetic Rose, Pinkparfai, stb. Ezekből többel is lehasználtam, ezek nálam mindig megtalálhatók. Most jelenleg is legalább 20 db EL rúzsom van. Mai napig is ezt tartom a legjobbnak. Soha egyetlen egy sem romlott meg. Hát igen... A minőség! Az illatok mellet a rúzs a másik költséges mániám. Nem akarom EL-t "tömjénezni", de a smink termékeik a legjobbak a mai magyar piacon.

    VálaszTörlés
  7. Sajnos a rúzsokkal ellentétben egyes parfümjei nagyon is hajlamosak a romlásra.
    Számomra nem sikerült szerethető illatot kreálniuk, de a sminktermékei tényleg nagyon jók.
    Szimat, azokat azért ne teszteld! :))

    VálaszTörlés
  8. Húsz rúzs! Jézusom! Ezek után hogy tudjam meggyőzni a barátnőmet arról, hogy az ő hat darab rúzsa bőven elég? :)

    N_azalea: Nem hiszem, hogy valaha is rúzsok tesztelésére fanyalodom. Annyira nem vonzanak :)

    VálaszTörlés
  9. Jaj, férfi! :) Húsz nem sok, hanem a szükséges minimum. Egyébként sem illik beleszólni abba, hogy a barátnőd mennyit költ rúzsokra. :)
    / Csak egészen halkan....te mennyit költesz parfümökre? :)/

    VálaszTörlés
  10. A halk megjegyzésed teljesen jogos, kicsit magamba is szálltam utána :) A minimális húsz rúzs azonban még mindig nem fér a fejembe. Nem értem a nőket... :)

    VálaszTörlés
  11. Ti, férfiak sohasem érthetitek ezt meg. Ti fegyverrel-ököllel harcoltok a nőkért, mi meg ilyen finomabb eszközöket használunk a "vadak" elejtéséért. Az illatokat is erre használjuk. Ha rajtatok múlna, akkor egy nőnek egy ruhája, cipője, egy táskája lenne. És akkor még nem említettem a kendőket... Az is a méniáim közé tartozik.

    VálaszTörlés
  12. Na jó, elfogadom a magadbaszállást.:)
    Viszont itt olvasgatva Névtelen kolléganőt, akivel nagyon egy véleményen vagyok, az jutott eszembe, hogy nem lehetne átstrukturálni a hozzászólásírást? Hogy muszáj legyen beregisztrálni? Annyian írnak névtelenül, és nem mindig lehet tudni, melyik anoním vélemény kihez tartozik. Jó, tudom, vehetné mindenki a fáradságot a nick odabiggyesztéséhez...
    De így például fennáll annak a veszélye, hogy az én nevemben / mint Csí / , vagy bárki máséban, akárki írjon hozzászólásokat. És azt nem szeretném, nyilván más sem.

    VálaszTörlés
  13. Hmmm... Tulajdonképpen azt hiszem, hogy három ruhát és két cipőt még el tudnék fogadni, de táskából tényleg elég egy is :P

    Komolyabb témára váltva, én sem szeretném, ha valaki visszaélne a szabad névválasztás lehetőségével. Csak azért hagytam így, hogy megkíméljem a hozzaszólni vágyókat a regisztrálástól. Én unom azt a procedurát, és gondolom, más is így van vele. Most azonban szöget ütöttél a fejembe, és lehet, hogy változtatni fogok. Legközelebb ne lepődjetek meg, ha regisztrálni kell :)

    VálaszTörlés
  14. Szerintem jó döntés! Akit meg zavar, szidhat engem. :)

    VálaszTörlés
  15. Knowing.A 90-es évek elején, igen fiatalon használatm és most újra vágyom rá. ISTENI ILLAT.
    Hozzám akkor is és mai is illik. Ha van rajtam belőle akkor mindig megjegyzik a férfiak.
    Ma van a névnapom és újra melepem magam vele.

    VálaszTörlés