Lorenzo Villoresi – Uomo (1992) 8/10

Lorenzo Villoresi nevének hallatán a többségünknek valószínűleg nem a friss, tavaszias citrusbombák jutnak eszünkbe, de a mester ezekhez is nagyon ért, sőt, tulajdonképpen egy ilyen illattal indult be a karrierje. Villoresi 1992-ben alkotta meg első férfiaknak szánt parfümét, az Uomo-t, amely saját bevallása szerint mind a mai napig a kedvenc, és leggyakrabban használt parfüme, és amely egy klasszikus stílusban megalkotott, chypre alapon nyugvó aromás citruskavalkád.

Az Uomo bár lényegesen könnyedebb, és üdébb, mint a legtöbb Villoresi mű, azért magán viseli megalkotójának minden fontosabb stílusjegyét. Ugyanazzal a jól ismert, és a rajongók által oly nagyra értékelt nyíltsisakos, csiszolatlan komplexitással indít, mint a későbbi Piper Nigrum, a Spezie, vagy a Vetiver, és az alapanyagokat is ugyanaz a megalkuvást nem ismerő kitűnő minőség , és nagy arányú természetesség jellemezi. A parfüm fejillatában egyszerre találjuk szemben magunkat az élénk narancsvirággal, a bergamott, citrom, narancs, és petitgrain alkotta lédús, fanyar, kesernyés, és ezerrel sziporkázó citrusos akkorddal, valamint a különböző zöld fűszernövények vadul tekergőző, aromás csokrával. Az illatpiramist elnézve, Villoresi mindent belepakolt ebbe a parfümbe, amit a meditteránum megteremni képes, és bár látszólag nem sokat bíbelődött a szálak elvarrásával, a végeredmény mégsem a káosz lett, hanem egy csodálatos, kölnivízre emlékeztető, de annál komplexebb, és erőteljesebb illatorgia.

Rajtam megközelítőleg öt percet tart ez az állapot, aztán a narancsvirág köddé válik, a citrusok pedig “leragadnak” egy kicsit, teret adva a szívillat fűszereinek, és az elegáns levendulának. Ekkor jelenik meg a színtéren a Piper Nigrum-ot idéző fás-fűszeres feketebors, és szegfűszeg, amelyek a levendulával karöltve egy férfias irányba mozdítják el az eddig akár uniszexnek is tekinthető illatot. Ahogy telik az idő, számomra egyre nyilvánvalóbbá válik a Piper Nigrum rokonság, de köszönhetően a bő kézzel adagolt, rozmaring dominálta zöld jegyeknek, és a fel-felsejlő citrusoknak, az Uomo mindvégig lédúsabb, és könnyedebb marad, mint neves utódja
.
Néhány óra elteltével újabb határozott változást észlelhetünk a parfüm életében: az alapban megjelenik a fás, földes vetiver, és a száraz tölgymoha, tovább erősítve a férfias vonalat, és egy kis komolyságot kölcsönözve az eddig felhőtlenül vidám, és laza illatnak. Ez a stádium sajnos már nem időzik túl hosszasan a bőrömön; további egy-két óra elteltével végérvényesen elillan az Uomo, ami ugyan nem meglepő egy citrusos-zöld parfümtől, de én mégsem örvendek neki. Olyannyira, hogy eltántorított a megvásárlásától. Ezen aprócska hiányosságtól eltekintve azonban, egy nagyon jó parfümnek tartom az Uomo-t, az Eau Sauvage, Chanel pour Monsieur, Iskander és kompániájuk méltó tagja, amely sok újat ugyan nem tesz le az asztalra, de csodálatos minőségű, vidám és életerős – egy olyan illat, amelyet bármikor jól esik magunkra fújni, és bármilyen szituációban megállja a helyét. Férfitársaim: Ne kéressétek magatokat!

Illatjegyek: babér, bergamott, citrom, levendula, narancs, petitgrain, boróka, kanárifa-gyanta, feketebors, kakukkfű, koriander, narancsvirág, zsálya, szegfűszeg, cédrus, mósusz, pacsuli, rozmaring, szantálfa, tölgymoha, vetiver

Kreátor(r): Lorenzo Villoresi