A L’Artisan-t Jean Laporte alapította meg 1976-ban, létrehozva ezzel a legelső niche parfümériát, amely szerény véleményem szerint még mindig az egyik legjobb. Számomra ez a parfümház testesíti meg a leginkább a niche fogalmát: alkotásaik különlegesek, művésziek, evokatívak és kifejezetten az érzelmekre hatnak, igazi hangulatot teremtve maguk körül. Mostanra már több mint húsz parfümüket ismerem, de még egyikre sem sikerült azt mondanom, hogy unalmas, átlagos vagy semmitmondó és még a parfümház legbőszebb kritikusai is csak az illatok tartósságát tudják felróni hibaként.A Dzongkhát - a világjáró sorozat harmadik darabját - ugyan sokáig nem szerettem, de unalmasnak sosem találtam és idővel meg is értem hozza; most már az egyik kedvenc L’Artisan-om. Ezt a parfümöt Bhután és hatalmas kolostorai ihlették, s míg elődjének, a Timbuktu-nak szerintem nem sikerült visszaadnia Mali illatvilágát, addig a Dzongkha telitalálat. Már az első szippantás eszembe juttatja a Kék Hold Völgyét, amelyben James Hilton-nak egy gyönyörű, nyugalmat árasztó, spirituális hangulatot sikerül megteremtenie az ott élő szerzetesek életének leírásával. Szinte érzem is a templomaik hideg falát és az égő tömjén kesernyés, száraz füstjét, amely megtölti a levegőt és amely az írisz mellett a Dzongkhának is az egyik legmeghatározóbb eleme.
A fejillat száraz és hideg: egy nagy adag nyers hatású íriszgyökér és a fűszeres kardamom bontakozik ki elsőként a bőrön, majd röviddel ezután előbújik a többi jegy is. Nagyon érdekesnek találom a a tea-akkordot, amely engem egy csésze tejjel, vagy jakvajjal ízesített fekete teára emlékeztet és egy leheletnyi puha melegséget csempész az illatba. Ezt leszámítva minden jegy csontszáraz, hűvös és merengő, akár egy öreg templom a szélfútta, havas hegycsúcson. A parfüm szívét a kissé füstös tömjén és az írisz alkotja, amely a Serge Lutens híres Iris Silver Mist-jére emlékeztet, azonban ez még szárazabb és földesebb jellegű, köszönhetően a kesernyés bőrjegynek is, amely szintén megjelenik a leszáradás során. Az utolsó órára elcsendesedik az írisz és megjelenik a cédrusfa, egy kis frissességet kölcsönözve a végjátéknak. Az illat tartóssága L’Artisan mivolta ellenére nem rossz, bár mindvégig bőrközelben marad, kerülve a feltűnést.
A Dzongkha nem egy könnyű, vidám kis parfüm a rózsaszín rágógumik és szőke copfok világából, de annál szebb, kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb. Szerintem méltó párja a Timbuktu-nak, amellye gyakran összehasonlítják, de annál sokkal komolyabb, fennköltebb és ebből kifolyólag nehezebben is viselhető. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki egy igazán különleges írisz parfümöt keres, vagy csak egyszerűen egy képzeletbeli utazást szeretne tenni Bhután és Tibet fagyos világában.
Illatjegyek: bazsarózsa, kardamom, licsi, tea, vetiver, írisz, tömjén, cédrus, bőr, papíruszfa
Kreátor(r): Bertrand Duchaufour
Hűha, meg kell szaglásznom! Eddig eléggé kívül esett a szaglókörömön, de a leírásod róla olyan plasztikus és izgalmas, hogy muszáj megismerkednem vele.
VálaszTörlésEgyébként, kedves L.L. Lawrence, Tibeten és Nepálon kívül hol lehet jakvajas teát inni? :DDD
radomanci
Jogos a kérdés, tényleg nincs ahonnan tudnom, hogy milyen lehet a jakvajas tea illata, de én valami ilyesminek képzelem el :)
VálaszTörlésEgyébként, írás közben nekem is többször eszembe jutott Leslie L. Lawrence és a 38-as Smith and Wesson-ja, de azt hiszem, hogy a Dzongkha kevésbé kalandos és akciódús, mint az ő regényei :D
Esetleg megpróbálhatunk érdeklődni az Állatkertben, mikor fejik a jakot :)
VálaszTörlésSzámomra a Timbuktu amolyan kalandos illat - nem vagyok túl jó illatjellemző, de - olyan nyers erő árad belőle, zavarba ejtően megfoghatatlan, ahogy a férfi és női parfümök határán táncol. Rajtam inkább (sőt túl) férfiasnak tűnt, de lehet, hogy csak az a beidegződés hatott, amely a fejünkben kategorikusan elválasztja, hogy ez férfias, az nőies. Már megtanultam, hogy a niche illatok nagy részének nincsen igazán neme, el kell vonatkoztatni ettől, ha nem akarjuk magunkat megfosztani sok csodás illatélménytől. Szóval végül lemostam szegényt, mert úgy éreztem, hogy ha így mászkálok, ragadni fognak rám a nők :), de azóta se tudom kiverni a fejemből. Furcsa.
(Bocsánat, hogy nem konkrétan a témához szóltam hozzá, inkább a Timbuktu alá kellett volna.)
radomanci
Itt is nagyon jó helyen van a hozzaszólásod :)
VálaszTörlésÉrdekes, nekem a Timbuktu pontosan azért tetszik, mert olyan letisztultnak és egyszerűnek érzem, mindig kényelmes a viselete. Amúgy, szerintem is inkább a férfias oldalárók közelíti meg az uniszex fogalmát, de ennek ellenére néha a barátnőm is kap belőle, és rajta is nagyon jól mutat. Nem hiszem, hogy bárki is férfinak nézne, csak mert a Timbuktu-t viseled, úgyhogy nyugodtan adj neki még egy esélyt, ha egyébként tetszik ;)
Én néha kifejezetten szeretem, ha férfi illatot érzek magamon, van abban valami szexi, sejtelmes :)
VálaszTörlésSzerintem ugyanez érvényes a férfibőrön díszelgő női parfümökre is :)
VálaszTörlésAdok neki még egy esélyt, köszi a biztatást!
VálaszTörlésAttól nem félek, hogy fiúnak néznek - ennek elég kicsi a valószínűsége - legfeljebb azt hiszik, hogy lányokat szeretem. De kit érdekel, úgysem ismerkedem utcán :DDD
rm
Számolj majd be a további fejleményekről is ;)
VálaszTörlésEz (vagy a Coeur De Vétiver Sacré) volt a legeslegelsőbb niche illat amit életemben szagoltam és mindkét elbűvölt az eredetiségével. Aznap megkaptam a 100 ml-s Black Aoudot, sajnos az nem nyűgözött le, eléggé szintetikus érzetet kelt rajtam :( A Dzongkha még ma is a kedvenceim között van, nagyon tetszik, és bár a barátaim azt mondták hogy konyhafűszer illata van, nem érdekel! :D Nekem akkor is kell! Pedig már majdnem egy év telt el azóta és sok mintát szagoltam és jó pár parfümöt szereztem, mégis a Dzongkha szerintem egy zseniális illat. Számomra meleg, édes és egzotikus illat. 10/10
VálaszTörlésMeleg illatnak ugyan nem nevezném, de én is nagyon szeretem :) Már sokszor kacérkodtam a megvásárlásával is, de aztán valahogy mindig egy barátságosabb illatra esett a választásom.
VálaszTörlés