Thierry Mugler – Womanity (2010) 6/10

Thierry Mugler nagyon jól csengő névnek számít a parfümök világában és nem érdemtelenül. A francia divattervező kirakatrendezőként kezdte a pályafutását, majd addig ügyeskedett, míg 1974-ben sikerült megalapítania saját divatházát, amely főként a nyolcvanas években az egyik legnépszerűbb francia márkának számított. 1992-ben Mugler piacra dobta az Angel-t, az első gourmand-nak nevezett parfümöt, amely rövid idő alatt a világ egyik legismertebb és legbőszebben imitált parfümévé vált, s a legtöbb parfümkritikus egyenesen zseniálisnak nevezte, ez a hatalmas siker pedig csak folytatódott az A*Men, majd a Mugler Cologne megjelenítésével (mindkettő etalonnak számít a maga műfajában), és tulajdonképpen az Alien is egy jól sikerült illatnak számít. Ezek után érthető, hogy a feltűnő üvegű és szokatlan - szerintem kissé perverz - illatjegyekkel ellátott Womanity 2010 legjobban várt női parfüme lett.

A hatalmas várakozásnak pedig nagy koppanás lett a vége, hiszen - bár sokan és sok helyen beszélnek a Womanity-ről - egyelőre több a fanyalgás, mint a dícsérő szó (lásd például Parfümblog véleményét). Persze az is megeshet, hogy az idő ránk cáfol és a Womanity végül mégis befutja a neki előre megjövendölt karriert, hiszen van benne valami szokatlan, akár egyedinek is nevezhető, ami elindíthatja a siker útján, de egyelőre kevés esélyt látok rá. Mondom ezt, mivel az a bizonyos szokatlan jegy nem kifejezetten kellemes, és bár érdekes karaktert ad a parfümnek, széppé nem teszi azt. A fejillatban egy leheletnyi lágy citrusosság és egy kevés rózsaszín krémesség mellett rögtön szembetaláljuk magunkat, az imént emlegetett furcsa jeggyel, amely szerintem a kaviárt hívatott megtestesíteni, de halszag helyett (amit nem hiszem, hogy bárki is hiányol) valami fás, sós, jódos és vizes jellegekből összetákolt szintetikus molekulával találkozunk. Szerintem ez ugyanaz a molekula, amely az Etat Libre d’Orange hírhedt Sécrétions Magnifiques-ében a vér, nyál és sperma érzetét keltette, s én a legkevésbé sem találom kellemesnek. A szívillat során mindvégig ez a jegy dominál egy édeskés, kissé kókuszos, tejes és határozottan rózsaszín jeggyel kiegészítve, amely kellemes, de nem érdekes. Feltételezem, hogy ennek kellene a fügének és fügefának lennie, de ez az akkord mérföldekre van a Philosykos vagy akár a Premier Figuier fantasztikus, élethű fügéjétől, amelyet sokan a Womanity-től is vártak. Az utolsó néhány órára megfordul az erőviszony, lecsendesedik a kaviár és átveszi az uralmat az édeskés “rózsaszín füge”, melynek következtében elveszik a kellemetlenség, viszont beáll az unalom. Egyébként a Womanity tartóssága és hatósugara kiváló.

Értékelem Mugler-ék próbálkozását, hogy valami újat hozzanak a színtérre, és úgy gondolom, hogy részben sikerült is ez nekik, de azt hiszem, hogy nem a megfelelő irányba mozdították meg az állóvizet. A Womanity messze elmarad az Angel innovatív és lehengerlő erejű szépségétől, s nem tartom valószínűnek, hogy egy évtized múlva bárki is utánozni akarná a stílusát. Szerintetek?

Illatjegyek: füge, kaviár, fügefa, fügefa levelek

Kreátor(r): Fabrice Pellegrin