Montale – Attar (2007) 7/10

A parfümiparban a rózsa illatának kinyerésére három fő módszer használatos: a szuperkritikus szén-dioxid extrakció, amely egy csúcstechnológián alapuló eljárás; az illóolajak különböző oldószerekkel történő kioldása a szirmokból, amely a rózsa abszolútnak nevezett anyagot eredményezi és végül, de nem utolsósorban a gőzdesztilláció, amely a legősibb módszer a három közül. Ez utóbbinak az eredménye az úgynevezett rózsa ottó, avagy rózsa attar, amely nem más mint színtiszta rózsa-illóolaj és termelői csillagászati áron hozzák forgalomba. Legfőbb előállítójának Bulgária számít, de Marokkó, Irán és Törökország is nagyon igyekszik, s az utóbbi időben a minden lében kanál Kína is bekapcsolódott a versenybe. Az attar egyébként egy urdu származású szó és eredetileg isteni illatot jelentett, de manapság ezzel a kifejezéssel illetik a főként Közel-Keleten népszerű mindenféle olaj alapú parfümöket is, amelyeknek egyik fő alkotóeleme természetesen a rózsa ottó.

E kissé hosszúra nyúlt bevezető után végre rátérhetünk Montale Attar-jára is, amellyel kapcsolatban az egyik legfontosabb tudnivaló az, hogy ez nem egy olaj alapú parfüm, hanem az európai hagyományoknak megfelelően alkoholban vannak feloldva az illatanyagok, így Montale Attar-ja nem egy igazi attar, csupán egy azt mímelő, megidézni próbáló kreáció. Sajnos igazi attarhoz ezidáig nem volt szerencsém, így nincs viszonyítási alapom, de az teljesen egyértelmű, hogy Montale alkotása is „hozza” a Közel-Kelet illatát. Köszönhető ez nagyrészt a kezdeti oud felhőnek, amely Montale fő fegyvere és amelyet itt is nagyon jól kezel, bár a tőle megszokottnál kisebb mennyiségben. A kesernyés, füstös és kámforos oud alatt egy eleven, szúrós szagú rózsa lapul, amely az első fél óra elteltével mocorogni kezd és rövid időn belül teljesen átveszi a hatalmat az oudtól, ami nem tesz különösebben boldoggá. Szerintem ugyanis ez a rózsa nem egy igazán kellemes rózsa, szúrósnak, testetlennek és fanyarnak érzem, közelében nincs a Black Aoud lehengerlő erejű, gazdag és telt rózsájának. Emellett még egy kevés sáfrányra emlékeztető illat is betolakodik a képbe, melyhez hasonlót az Aoud Lime-ban érezhettünk és amely szintén nem segít a parfüm kerekebbé tételében. Ami meg az alap kevéske szantálfáját illeti, az egyáltalán nem teszi krémesebbé, puhábbá az illatot, sokkal inkább Villoresi Sandalo-jához hasonlóan szigorú és száraz.

Összességében úgy gondolom, hogy Montale Attar-ja részben teljesíti a küldetését, ugyanis tényleg közel-keleti hangulatot áraszt, a tartóssága sem rossz, de sajnos a rózsa-szantálfa párosa nem nyerte el a teszésemet. Számomra a Black Aoud és az Aoud Lime teljességgel szükségtelenné teszi az Attar birtoklását, de elképzelhetőnek tartom, hogy valakinek épp ez a kissé szúrós, rideg és sötét rózsa nyeri el a tetszését . Próbáltatok már igazi attart?

Illatjegyek: oud, bulgár rózsa, Mysore-i (májszori) szantálfa

Kreátor(r): Pierre Montale