2010. nov. 9.

Diptyque – Tam Dao (2003) 8/10

Soha nem tartottam magamat hatalmas szantálfa rajongónak – nekem túl komolynak és fantáziátlannak tűnik, ráadásul a krémességében is érezni szoktam valami zavarót – de a Diptyque Tam Dao-ja annyi dícséretet kapott a neten, hogy egyszerűen nem hagyhattam ki a repertoáromból. Ez a parfüm a Diptyque egyik alapítótagjának, Yves Coueslant-nak a Vietnámban eltöltött gyerekkorából ihletődött, a nevét pedig Észak-Vietnám egyik hegyekkel tarkított vidékéről kapta, és napjainkban az egyik legjobb szantálfa kompozícióként tartják számon. (A trónkövetelők közé tartozik még a Maitre Parfumeur et Gantier Santal Noble-ja, Serge Lutens Santal de Mysore-ja és Santal Blanc-ja, de akár Lorenzo Villoresi Sandalo-ját is ide sorolhatjuk).

Első osztályos korom óta szeretem a ceruzahegyezék illatát (ismerős valakinek a Gucci pour Homme?) és a leírások alapján a Tam Dao-tól is valami hasonlót vártam, de mint kiderült, nem teljesen ez a helyzet vele. A fejillatában ugyan van egy kevés cédrusos/ceruzahegyezékes jelleg, egy fuvallatnyi ciprussal kiegészítve, ami egy kis férfiasan szúrós, zöldes jelleget ad a parfümnek, de aztán az egész nagyon gyorsan leszárad egy tökéletesen uniszex, krémesen fás, meleg szantálfába. Emellett érezhető még egy leheletnyi rózsafa is , amely egy csöppnyi fanyarságot csempész a fák közé, de összességében a szantálfa száraz, reszelős és valahogy mégis krémesen lágy illata uralkodik az egész leszáradáson. Ezt a krémességet úgy is leírhatnám mint egy serpenyő olvasztott vajba áztatott friss kókusz illatát, és ez az, amiért a Tam Dao és úgy általában a szantálfa nem tartozik a kedvenceim közé, ugyanis sem az olvasztott vajért, sem pedig a kókuszért nem rajongok különösebben. Ettől függetlenül, húgomnak köszönhetően néha magamra permetezek egy kevés Tam Dao-t és mindig meglep, hogy mennyire könnyen viselhető és milyen megnyugtató hatással van rám.

Szerintem a Tam Dao egy végtelenül egyszerű és kiegyensúlyozott parfüm, amelyben az első öt perc után szinte semmilyen változáson nem megy át, mindvégig (hat-hét óra) csak egy egyszerű szantálfa próbál lenni, de talán épp ez az egyik oka annak, hogy ennyire meditatív és ideglazító hatással van a viselőjére. Azt nem mondanám, hogy a Tam Dao a Diptyque parfümkínálatának legjobb, vagy legizgalmasabb darabja és abban sem vagyok biztos, hogy ez a világ legkülönlegesebb szantálfa kompozíciója, azt viszont valószínűnek tartom, hogy a Dalai Láma, vagy egy Vietkong katonatiszt ezt az illatot választaná magának, ha egyszer véletlenül bekeveredne egy Diptyque boutique-ba.

Nektek melyik a kedvenc szantálfátok?

Illatjegyek: rózsafa, szantálfa, ciprus, ámbra

Kreátor(r): Daniel Moliére

6 megjegyzés:

  1. Egyetértek, jó, jó, de kissé lineáris - más szóval egyhangú:) Pedig szeretem a szantált, főleg a Feminite du Bois-ban, az YSL Nu edp-ben és a Samsara edp-ben, de ami mindent visz, az szerintem a Chanel Bois des Iles szantálja.
    A.

    VálaszTörlés
  2. Úgy látom, neked elsősorban a komplexebb szantálfa illatok tetszenek és a Tam Dao tényleg nem az összetettségéről híres. A Bois des Iles-et sajnos még nem sikerült megszaglásznom, de már tervezem a Les Exclusifs illatminták beszerzését.

    VálaszTörlés
  3. Én a Nuit de Tuberose szantálját is nagyon szeretem. a leszáradásnál ugyanis rajtam a tubarózsa (sokak örömére :P) a semmibe vész, és marad a szantál. De az nagyon finom.
    Gyerekkorom óta rajongok a szantál illatáért, volt otthon egy-két szantálfa nyaklánc, amiket állandóan szaglásztam. Azóta is egyik kedvenc illatom. Úgyhogy nála a Tam Dao és Villoresi Sandalo-ja is kívánságlistás (már persze szaglászás szempontjából).

    VálaszTörlés
  4. Én is szívesen megszaglásznék egy darab igazi szantálfát, lehetőleg Mysore-it :D
    Jelezz majd vissza, hogy melyik szantál-interpretáció tetszett jobban ;)

    VálaszTörlés
  5. Számomra a Tam Dao a legmegnyugtatóbb parfüm a L'Eau-val és az Eau Lente-vel egyetemben. Egyszerűen imádom! :)

    VálaszTörlés
  6. Nekem nem lett nagy barátom, de édesanyám, és a húgom is rajong érte.

    VálaszTörlés