Les Parfums de Rosine – Rose d’Homme (2005) 8.5/10

A Les Parfums de Rosine volt az első divatház, amely saját parfüm-kollekciót adott ki. Meglepő, nem? Az igazság az, hogy a napjainkban inkább niche parfümházként működő cég, Paul Poiret divattervező irányítása alatt már 1911-ben megjelentette az első parfümét, a La Rose de Rosine-t, ezzel tíz évet ráverve a Coco Chanel legendás No.5-jára. Paul Poiret első lányáról, Rosine-ról nevezte el a kollekciót, és néhány évig nagyon jól is ment az üzlet, fogytak a parfümök, ámde az első világháború kirobbanása véget vetett a hattyúdalnak és a Les Parfums de Rosine bezárta kapuit. Az újraélesztésre 1991-ig kellett várni, amikor is egy Marie-Helen Rogeon nevű hölgy – kinek a nagyszülei egykoron Paul Poiret alkalmazottjai voltak – nekifogott, hogy egy régi recept alapján, Francois Robert parfümőr segítségével, újra megalkossa a La Rose de Rosine-t. A vállalkozást siker koronázta és napjainkban már több mint húsz különböző Rosine parfüm van forgalomban, melyeknek majd’ mindegyike a rózsa témáját boncolgatja és az egy Roseberry-t leszámítva (ezt Pierre Bourdon készítette), mind Francois Robert orrát dicsérik.

Lévén egy Y kromoszómával ellátott egyén, az ismerkedést a parfümház egyetlen férfiaknak szánt illatával, a Rose d’Homme-mal kezdtem, és nem is bántam meg a dolgot, mert az nagyon jó parfümnek bizonyult. Egy kissé régimódi és visszafogott, de rendkívül elegáns alkotás, melyben a kiegészítő jegyek szépen körülfogják a rivaldafényben álló rózsát, így az egyáltalán nem tűnik hivalkodónak, vagy kirívónak, de nem is veszik el a forgatagban. A Rose d’Homme nyitánya kifejezetten aromás, citrusos (számomra a bergamott a legnyilvánvalóbb, de a mandarin is jelen van), szúrós, szappanos jellege pedig a 80’-as évek nehéztüzéreit juttatja eszembe. Markáns egy kezdet, és nem is igazán nekem való, de mindössze tíz perc után lecsitulnak a dolgok, s a Rose d’Homme egy megnyugtató, már-már nőiesen púderes parfümmé szelídül, melyben a rózsa élénk, zöldes fanyarságát jól ellensúlyozza a puha bőr, a száraz, földes vetiver és az édes vanília képezte alap. Az idő előrehaladtával egyre jobban hangsúlyozódik a parfüm fás-poros jellege és egyre kisebb szerepet kap a rózsa, de ez egyáltalán nincs ellenemre, kellemes irányba haladnak a dolgok, s szerencsére egyetlen pillanatra sem válik túl édessé, vagy nyomasztóvá az illat. A Rose d’Homme tartóssága és hatósugara egyaránt elfogadható, nem kimagasló, de panaszra sem ad okot.

Ez a parfüm nem egy sokkoló, kötélen táncoló, hatásvadász alkotás, de ettől még nagyon jól végzi a dolgát, érdekes átalakulásokon megy keresztül, és tulajdonképpen nem lehet unalmasnak nevezni. Az igaz ugyan, hogy nekem jobban megmozgatja a fantáziámat a Black Aoud sötét vadsága, vagy a No.88 arisztokratikus szépsége, de viselhetőség tekintetében kétségtelenűl a Rose d’Homme a nyerő, és ez is egy fontos szempont. Sajnos én egy irracionális vásárló vagyok és szinte mindig a nehezebben viselhető illatok mellett döntök, de ettől függetlenül ajánlom mindenkinek a figyelmébe ezt a parfümöt: egy minőségi alapanyagokból összerakott, kifinomult alkotás, mely jó úton halad a klasszikussá válás felé.

Illatjegyek: bergamott, mandarin, citrom, levendula, jázmin, rózsa, pacsuli, bőr, vetiver, vanília

Kreátor(r): Francois Robert