Parfums de Nicolai – Vanille-Tonka (1997) 8.5/10

Nem is olyan régen még, a Guerlain kiemelkedett a konkurens parfümházak közül csodálatos minőségű vaníliájával, melyet oly nagy előszeretettel és ügyességgel használtak, hogy az már majdnem a ház védjegyének számított. Napjainkban ez a minőségbeli különbség már korántsem annyira nyilvánvaló, az új Guerlain parfümök szinte nem is tudják, hogy mi az a vanília, viszont úgy tűnik, hogy egy Guerlain unoka, Patricia Nicolai megörökölte a hagyományokat és a vaníliával való bánásmód művészetét. Ezt az elméletmet bizonyítja a florientális, bámulatosan kifinomult Sacrebleu és a nemrég megjelent Vanille Intense is, de az igazi vaníliás koronaékszer mégis csak a Vanille-Tonka, amely sokkal több, mint egy egyszerű, édes-sütis illatocska, lényegesen komplexebb és gazdagabb parfüm, mint ahogy azt a neve alapján gondolhatnánk.

A Vanille-Tonkában Patricia hasonló témát boncolgat, mint a négy évvel korábbról származó Sacrebleu-ben, de amíg ott virágokat használt a vaníliás alap színesebbé tételére, addig ebben az alkotásában a fűszerek szolgálnak díszítő motívumként. A parfüm fejillatában ánizsos-fahéjas jegyek keverednek a tonkabab már itt megjelenő púderes, poros édességével, ennek ellenpontozásaként pedig megjelenik a lédús mandarin és könnyed narancsvirág alkotta akkord, mely szépen fellazítja az illat textúráját. Aldouse Huxley írta a Pont és ellenpont című regényében, hogy egy jó zeneműnek (ő Bach-ot hozza fel példaként) pontok és ellenpontok mentén kell haladnia, s úgy tűnik, hogy ez az állítás a parfümökre is igaz, legalábbis a Vanille-Tonka fejillatában tökéletesen bevált a recept. Nagyon szép, izgalmas és kiegyensúlyozott illat jött létre. A továbbiakban a hangsúly kissé eltolódik a tonkabab keserédes, kumarinos irányába, melynek a feketebors és a szegfű fűszeres, markáns illata siet a segítségére, majd némi idő után megjelenik a vanília is. Azok, akik a legtöbb vanília-központú parfümből ismert édes, sütis illatot keresik, valószínűleg nem fogják megtalálni a számításaikat ebben a parfümben, ugyanis itt szó sincs gourmandkodásról; ez a vanília száraz és füstös, s csak alig észrevehetően édesíti meg a parfümöt, ráadásul csatlakozik hozzá a balzsamos tömjén is, amely csak még tovább hangsúlyozza a fűszeres jelleget. A parfüm leszáradása rajtam hat-hét órát tart, a hatósugarát pedig, az első egy-két óra után inkább bőrközelinek mondanám.

Patricia Nicolia, annak ellenére, hogy nem ismételgeti Montale-hoz hasonló monomániával a témáit, mégis kialakított magának egy egyéni stílust, melynek jegyei egy kis odafigyeléssel a Vanille-Tonkában is felfedezhetőek, így ha szerettétek a Sacrebleu-t, vagy a Maharanih-t, akkor van rá esély, hogy ez a parfüm is elnyerje a tetszéseteket. Nekem a kedvenc részem a fejillat különleges, egzotikus szépsége, meg az a kis finomság, ahogy az alapba beszivárog a tömjén, mintegy lélekkel, spiritualitással ajándékozva meg a parfümöt. Egyetlen hibaként a tonkabab néhol nyomasztó porosságát említeném, de összességében ez sem tudott elriasztani a parfüm élvezetétől.

Nektek melyik a kedvenc Nicolai illatotok?

Illatjegyek: bazsalikom, citrom, mandarin, szegfű, fahéj, feketebors, narancsvirág, tömjén, tonkabab, mexikói vanília

Kreátor(r): Patricia Nicolai