Annick Goutal – Le Chévrefeuille (2002) 7/10

Az Annick Goutal parfümház 2001-ben indította útjára a Les Soliflores Collection-t, melynek minden darabja egyszerű, letisztult alkotás és egy konkrét virágra összpontosít. A sorozat tagjai állítólag limitált kiadásban jelennek meg, de ennek ellenére világszerte könnyen beszerezhetőek, és figyelembe véve az egyre növekvő népszerűségüket, szerintem még jó ideig nem is fognak eltűnni a polcokról. Nekem különböző internetes források alapján összesen hét tagot sikerült összeszámlálnom (La Violette, Le Muguet, Le Chévrefeuille, Des Lys, Le Jasmin, Néroli, Le Mimosa), melyek közül a Des Lys már nincs forgalomban, de ha valamit kifelejtettem, akkor bátran jelezzétek.

Az elmúlt tavasz során többször is megragadta a figyelmemet egy különleges, fehéres-sárgás virágzatú cserje, melynek csodálatos, jázminra emlékeztető, de annál üdébb illata valósággal magához láncolta az orromat. Egészen addig sosem volt dolgom ezzel a növénnyel, így sejtelmem sem volt, hogy mi lehet a neve, de rövid nyomozás után kiderítettem, hogy a japán loncról (Lonicera japonica) van szó, és innen már egyenes út vezetett egy Le Chévrefeuille illatmintához. A minta pedig felemás eredményt ért el: a várva-várt, természetből megismert, nagy sóhajokra késztető lonc illatát számomra sajnos nem tudta visszaadni, de természetes, mosolygós frissessége így is elnyerte a tetszésemet. Míg az igazi lonc - bár kecses és üde - mégis kissé édes, tejes és kifejezetten erotikus, éjszakai hangulatú, addig a Le Chévrefeuille a kora nyári hajnalok irányából közelíti meg a témát és csak a virág zsenge, harmatos frissességére koncentrál. Ehhez Isabelle Doyen és Camille Goutal nagy adag citromot és petitgraint adott a lonc mellé, mellyel egy bájosan könnyed és hamvas szépségű fejillatot hoztak létre. A citrusos-virágos jegyek között feltűnik egy eleven zöld akkor is (paradicsomlevél?), amely még csak tovább erősíti az üde hatást, és bár a szívillatban kissé felerősödik a lonc jelenléte, a parfüm egyetlen pillanatra sem közelíti meg azt az érzéki, ábrándos szépséget, amit a fehér-sárga virágoktól kaptam. A Le Chévrefeuille nagyon rövid életű, két-három óra után egy jellegtelen, citrusos-virágos bőrközeli illattá szárad le, amely már inkább tűnik egy testápoló emlékének, mint parfümnek, s további egy óra után végképp elillan. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy a hatósugara rendben van, így bátor kézzel adagolva jól érezhető illatfelhőt von a viselője köré, s ezzel jelentősen megszépíti a nap első néhány óráját.

Nem azt kaptam, amit vártam tőle, de ennek ellenére nem tartom rossz parfümnek a Le Chévrefeuille-t. Természetes vidámság és fiatalos hangulat árad belőle, nehezen tudnék jobb parfümöt elképzelni egy kora reggel strandra induló lánykának. A tökéletes lonc-parfüm keresése ugyan tovább folytatódik, de gazdagabb lettem egy kellemes nyári illattal. Szeretitek a loncot?

Illatjegyek: petitgrain, citrom, zöld jegyek, lonc, vadon élő nárcisz, jázmin

Kreátor(r): Isabelle Doyen és Camille Goutal