Diptyque – L’Eau de Tarocco (2009) 8.5/10

2008-ban a Diptyque piacra dobott három Eau de Cologne koncentrációjú illatot (L’Eau de L’Eau, L’Eau de Hesperides, L’Eau de Neroli), amelyeknek egyike sem keltett különösebb érdeklődést a nagyvilágban, de ez a legkevésbé sem szegte kedvét a cégnek, s rá egy évre kiadtak egy újabb kölnivizet, a L’Eau de Tarocco-t. Ugyanaz a parfümőr (Olivier Pescheux), ugyanaz a sorozat, azonban míg az első három illat arc nélkül jött a világra, addig a negyedikhez mellékeltek egy kis háttértörténetet, s ennek-e, vagy egyszerűen a jobb kivitelezésnek köszönhetően, a L’Eau de Tarocco igencsak hangosat szólt, s például Chandler Burr parfümkritikus is az egekbe magasztalta. A háttértörténet mindössze annyi, hogy Olivier Pescheux Marokkóban járva-kelve kipróbált egy carpaccio d’orange nevű desszertet, amely friss, vékonyra szeletelt narancsból, fahéjból, rózsavízből és sáfrányból készült, s ez annyira megtetszett neki, hogy örömében parfümmé nemesítette az élményt. Egyszerű story, de ahhoz bőven elég, hogy felkeltse az érdeklődésünket és ki akarjuk próbálni az illatot. Én is ezt tettem.

A parfüm névadója a Tarocco narancs, avagy vérnarancs, amely arról nevezetes, hogy a héjából kisajtolt illóolaj illata sokkal jobban hasonlít a gyümölcshús illatára, mint azt egy átlagos narancstól megszokhattuk. Beleszippantva a parfüm fejillatába, szembe is találkozunk ezzel a csodálatos naranccsal, amely tényleg a lédús, kissé savanykás narancslé illatát idézi, némi grapefruit-os fanyarsággal kiegészítve. Briliáns ez a kezdet: friss, vidám és annyira természetes, hogy összefut a nyál a számban. Sajnos az egész nem tart tovább egy percnél, a lédús vérnarancs leszárad, és a továbbiakban inkább a gyömbér meg a grapefruit szolgáltatja a citrusos alaphangot, egy kevés üde, természetes rózsával kiegészítve. Ehhez csatlakozik a kurkuma és a sáfrány némi fűszeres, icipicit gyógyszeres jelleget kölcsönözve az illatnak. Kellemes, vidám, fanyar akkord jön létre, amely szerintem az első tavaszi napsugártól a perzselő nyári hőségig, bármilyen időben megállja a helyét.

Az Eau de Cologne-ok híresek a csapnivaló tartósságukról, amely ritkán haladja meg az egy-két órát, azonban a L’Eau de Tarocco esetében nem kell emiatt aggódni. Itt az alapot a cédrus mellett két tiszta, barackbőr-puha és levegős mósusz (Serenolide, Cosmone) teszi tartósabbá és kerekebbé, így rajtam öt-hat órát is elüldögél az illat, mielőtt beleveszne a világűrbe. Jó dolog ez, örvendünk neki, viszont ára van: a mósuszok szintetikusak, s ez bizony érződik is, a lenyűgözően természetes kezdet után nem hiányoltam ezt a tisztaságszagú, kissé közönséges szintetikumot. De hát valamit valamiért. Ha nem lennének a mósuszok, akkor valószínűleg a fűszeres, fanyar, rózsás akkordnak is sokkal hamarabb búcsút kellene mondanunk.

Összességében egészen jó kölni a L’Eau de Tarocco, kifejezetten kellemes, friss, karakteres, a tartóssága meg messze a legjobb, amit ebben a műfajban tapasztaltam. Szívesen viselném nyáron, ha lenne egy egész üvegem belőle, de a szintetikus alap miatt valószínűleg nem fogom megvenni, inkább egy tradicionális, természetesebb kölnit választok majd.

Illatjegyek: Tarocco narancs, fahéj, kurkuma, gyömbér, rózsa, cédrus, tömjén, sáfrány, Serenolide, Cosmone (szintetikus mósuszok)

Kreátor(r): Olivier Pescheux