Lalique – Encre Noire (2006) 7/10

A Lalique egy kristály- és üvegcsiszolással, ékszerek meg egyéb kiegészítők készítésével foglalkozó cég, amelyet René Lalique hozott létre 1885-ben. A szépérzékének és kiváló minőségű munkáinak köszönhetően rövid idő alatt világhírűvé váló Lalique 1907-ben került kapcsolatba a parfümökkel, amikor is Francois Coty felkérte parfümös üvegcséinek elkészítésére, ezzel forradalmasítva ezt az iparágat. A korai kezdet ellenére azonban, az első igazi Lalique parfümre, a Lalique pour Femme-ra 1992-ig kellett várni, igazán nagy sikert pedig csak az Encre Noire-ral (Fekete Tinta) értek el, amely az egyik legjobb vetiver parfümként híresült el a parfüm-mániások között.

Az utóbbi időben egyre jobban érdekelnek a vetiveres illatok, így nem hagyhattam ki az Encre Noire-t sem, de bennem sajnos nem hagyott mély nyomokat a Fekete Tinta. A parfüm egyik érdekessége, hogy nincs fejillata, azaz rövid idő alatt elillanó élénk, kedvcsináló illatjegyei, így rögtön szembe találjuk magunkat a szívillat Haiti-Bourbon vetiver párosával, amely elég természetesnek, kissé pinceszagúan földesnek, fásnak tűnik, viszont meglepően halkszavú. Ennek az akkordnak van egy fűszeres, őrölt kurkumára emlékeztető, kesernyés, fanyarsárga oldala is, amely egy érdekes dimenziót ad a vetivernek, és kifejezetten hűvössé, ridegen elutasítóvá teszi a parfümöt. A leszáradás során kissé alábbhagy ez a kezdeti nyersség, és feltűnik a színtéren egy friss, tisztaságszagú mósusz, meg egy kevés száraz, szúrós, fás alap is (ciprus), így a némileg sötétebb, földesebb kezdet teljesen kivilágosodik és megtisztul. Nem mondom, hogy baj, mert tulajdonképpen egészen kellemes, amivel maradunk, zöldes, csak nagyon kicsit földes, minerális hatású, tiszta, hideg és élénk, de sajnos semmi köze nincs a nevéhez, az intenzitása meg a hatósugara pedig elenyésző. Tulajdonképpen az Encre Noire egy kifinomult, nagyvárosias parfüm, amelybe épp csak annyi piszkot csempésztek bele, hogy az jelezze az alapanyagainak – főként a vetivernek - természetes mivoltát, a hangsúly azonban a viselhetőségen és a diszkrét elegancián van.

A parfüm neve, meg hírneve alapján egy sötét, erőteljes, földesen természetes illatra számítottam, de ennél sajnos lényegesen kevesebb az Encre Noire. Számomra sokkal inkább egy pohár vízbe kevert csurrantásnyi kékség, mint egy egész üveg tinta. Ezzel együtt még mindig úgy gondolom, hogy sokkal jobb, letisztultabb és természetesebb a legtöbb mainstream parfümnél, és kellemes mindennapi kiegészítővé válhat, azonban ennyi jó vetiver között (Guerlain-Vétiver, Villorezi-Vetiver, Etat Libre d’Orange-Fat Electrician, L’Occitane-Vetyver, Mazzolari-Vetyver stb.), nem hiszem, hogy valaha is rá fog esni a választásom.

Megjegyzés: A gyenge hatósugara ellenére az Encre Noire tartóssága egész jó, így ha valaki egy diszkrét, de hosszú életű illat után áhítozik, akkor ebben talán megtalálhatja a gyógyírt sebeire.

Illatjegyek: Haiti vetiver, Bourbon vetiver, ciprus, ánizs, mósusz, kasmír fa

Kreátor(r): Nathalie Lorson