Maitre Parfumeur et Gantier – Iris Bleu Gris (1988) 7/10

Nem is olyan régen, a Dior Homme-al kapcsolatosan leszögeztem, hogy az írisz nem egy kifejezetten férfias jegy, azonban Jean Laporte Iris Bleu Gris-e (Kék-szürke írisz) rám cáfolt és megmutatta, hogy miként lehet férfias egy íriszen alapuló parfüm. A recept igen egyszerű: az íriszt a parfüm nevében kell elhelyezni, az alkoholban meg más, férfias aromájú anyagokat kell feloldani. Stop. A viccet félretéve, az Iris Bleu Gris az egyik legfontosabb és legkülönlegesebb íriszes parfüm, amelynek sikerült ezt a púderes, földes, nőies illatot egy aromás, zöld, karakteres férfiillat szívébe zárni, úgy hogy az teljesen belesimuljon a kompozícióba és elveszítse nőiességének legnagyobb részét.

A parfüm egy intenzív, lédús és meglepő módon kifejezetten édes citrommal indít, amellyel párhuzamosan egy keserű, szappanos zöld jegy bontakozik ki, galbánumos, ibolyás erényeket csillogtatva meg. Érdekes fejillat, kicsit a 20’-as, 30’-as évek klasszikus parfümjeit juttatja eszembe, és bár sosem voltam igazi borbélyműhelyben, az Iris Bleu Gris-t megillatolva mégis egy zsírosan csillogó, frissen borotvált toka, fölötte meg egy kipödört bajusz jelenik meg előttem. A folytatásban alábbhagy a hangerő, elpárolog a citrom és egy ibolyalevél-zöld, minimálisan púderes, almásan édes, ugyanakkor mégis kissé fanyar akkord alakul ki, amelynek a hátterében klasszikus, bőrös jegyek sertepertélnek. Ebben a konglomerátumban van elrejtve az írisz is, de annyira elveszik a zöld levelek és vaníliás almák kavalkádjában, hogy egy kis poros-púderes jellegtől eltekintve képtelen vagyok rátalálni. Lehet, hogy az írisznek egy olyan arca mutatkozik itt meg, amelyet eddig nem ismertem, de az biztos, hogy egyáltalán nem hasonlít az írisz etalonnak számító Iris Silver Mist-re (Serge Lutens), sem a The Different Company Bois d’Iris-ére, de még csak a Prada Infusion d’Iris-ére sem. Az édeskés, zöld, bőrös akkord körülbelül öt-hat órát marad a bőrömön, elegáns illatfelhőt teremtve körülöttem, majd amikor halványodni kezd, megjelenik egy kevés tölgymoha, hogy szúrósabbá, férfiasabbá tegye a leszáradást.

Az Iris Bleu Gris a Maitre Parfumeur et Gantier parfümházon belül a Les Caprices du Dandy (A piperkőc szeszélyei) sorozat tagja, és azt hiszem, hogy nagyon is jó helyen van ott. Ez tényleg egy piperkőc illata: elegáns, régimódi, leheletnyit feminin, s bár egyáltalán nem harsogóan hangos, nekem egy picit mégis hivalkodónak tűnik. Az alapanyagai vitán felül nagyon jó minőségűek, a kreativitásnak sincs híján, de valahogy mégsem sikerült megszeretnem. Azt hiszem, hogy a túlzott édesség az, ami zavar, számomra nem illik össze a zöld, aromás jegyekkel, akárcsak Villoresi Yerbamate-jában. Ennek ellenére nem szeretném, ha bárki is miattam hagyná ki ezt a parfümöt, a személyes ízlésemtől eltekintve ez egy jól megkomponált, különleges alkotás, amelyre érdemes pénzt és időt szánni.

Megjegyzés: Mint az utóbbi időben oly sok parfümöt, az Iris Bleu Gris-t is reformulálták, de állítólag nem okoztak nagyon súlyos károkat benne. Én az új változatot teszteltem.

Illatjegyek: citrom, bergamott, zöld jegyek, írisz, vanília, jázmin, vetiver, mósusz, tölgymoha, bőr, fás jegyek

Kreátor(r): Jean Laporte