Tauer Perfumes – L’Eau d’Épices (2010) 8.5/10

Andy Tauer napjaink egyik legtehetségesebb és főként legbátrabb parfümőre, akinek még nem hagyta el a kezét unalmasnak vagy átlagosnak mondható parfüm. Persze nem kell minden alkotását szeretni – én sem rajongok mindegyikért – de egy igazi niche parfüméria esetében nem is lehet ez a cél. Tauer – miután korai alkotásaival alaposan feltérképezte a nehézkes, orientális parfümök vidékét – 2010-ben egy új, friss és üde arculatát mutatta, s ez is nagyon jól áll neki. Az Orange Star-t már többször is dicsértem ezen az oldalon, most itt az ideje, hogy testvéréről, a L’Eau d’Épices-ről (Fűszeres víz) is ejtsek néhány jó szót.

Információim szerint a svájci parfümőr egy indiai fűszerekkel teli kosár képében talált rá a múzsájára, s utána négy évig bíbelődött azzal, hogy megkomponálja az általa sugallt Fűszeres vizet. Ennek a fényében, meg az illatpiramist látva tudtam, hogy ezt a parfümöt muszáj kipróbálnom, de a nagy várakozás kis híján csalódásba torkollt. Az a helyzet ugyanis, hogy a L’Eau d’Épices egyáltalán nem olyan, mint ahogy azt az illatpiramis alapján elképzeltem. A fejillat hatalmas, orientális fűszerkavalkádja helyett egy rendkívül hűvös, fás, mentolos kardamom akkorddal találjuk szemben magunkat, amelyet némi nyers, pinceszagú vetiver és egy kevés fanyar mandarin tesz még furcsábbá. A fahéj és a tömjén csak apránként jelentkezik és sokkal inkább fás, mint fűszeres-orientális hatást keltenek, a szegfűszeget pedig egyáltalán nem érzem. Nagyon érdekes, hideg és nedves ez a fejillat, eleinte egyáltalán nem értettem, nem szerettem, csóváltam is a fejemet eleget, de azért csak kipróbáltam másodszor, meg harmadszor is, s most már bátran kijelenthetem: tetszik a dolog. Persze ehhez az is kellet, hogy a szív- meg alapillat már az első tesztelés során éreztesse velem, hogy érdemes próbálkozni ezzel a parfümmel.

A kardamomos kezdet elillanása után (kb. egy óra), az illat egy váratlan virágos, lédús karaktert ölt magára, amely határozottan emlékeztet az Orange Star sziporkázó, energikus narancsvirág illatára. Itt is a narancsvirágé a főszerep, de a hűvös, fás környezetnek köszönhetően egyáltalán nem válik nőiessé, így az Orange Star-t kedvelő, de a nőiességétől félő férfiaknak nagyon jó alternatívát nyújthat. A parfümben egyáltalán nincsenek úgynevezett vizes, szintetikus jegyek, mint például a Calone, de a szellőjárta narancsvirág, a fanyar mandarin és citromfű, a csipetnyi fahéj meg a fás jegyek nagyon jól megteremtik a Fűszeres víz érzetét, szinte a jégkockák csilingelését is hallani lehet. Keresem a szívószálamat.

Mint minden Tauer parfümnek, a L’Eau d’Épices-nek is nagyon jó a tartóssága, rajtam legalább tizenkét órát elidőz, a hatósugara meg még annál is jobb: mindig érezhetően körbelengi a viselőjét, de könnyed, természetes jellegének köszönhetően a legkevésbé sem nyomasztó. A parfüm az utolsó néhány órára ugyan fokozatosan leszárad egy édesebb, gyantás jellegű, ámbrás, tonkababos alappá, ami most már kétségtelenűl Tauer védjegyének számít, de aki ismeri ezt az akkordot, az nem nyugtalankodik miatta; tudja, hogy ez a legjobb rész.

A L’Eau d’Épices szerintem nagyon jó példa arra, hogy milyen egy igazi niche parfüm: kissé szélsőséges, meghökkentő kezdet, kitűnő alapanyagok, egyedi hangulat és gyönyörű átváltozások. Nem ez a kedvenc Tauer parfümöm, de abban biztos vagyok, hogy méltó helye van a sorozatban, és Andy továbbra is a jó irányba halad. Csak így tovább!

Illatjegyek: fahéj, kardamom, szegfűszeg, koriander, mandarin, narancsvirág, jázmin, írisz, tömjén, labdanum, ámbra, tonkabab, vetiver

Kreátor(r): Andy Tauer