The Different Company – Bois d’Iris (2000) 10/10

Jean-Claude Ellena hálás lehet a Bois d’Iris-ének, ugyanis neki köszönheti, hogy a kedvenc parfümőröm lett. Persze sok más illat is tanúskodik a tehetsége mellet, de az első lökést ez a parfüm adta meg. A Bois d’Iris volt az első niche parfüm, amelyről úgy gondoltam, hogy egy egész üvegre szükségem van belőle, és bár meglehetősen ritkán használom, egy cseppet sem bántam meg a vásárt. Egy nem hétköznapi illat, amelyet nem is használok hétköznapokon.

Mint ahogy azt a TDC-től megszokhattuk, a Bois d’Iris is a létező legjobb minőségű alapanyagokból lett összerakva és ezeket 7%-os koncentrációban tartalmazza. Az Infusion d’Iris-el ellentétben, ebben a parfümben az írisznek nem csak a púderes, lágy arca van kidomborítva, hanem a földes-fás jellege is. A kifújást követő néhány pillanatban meglepően kesernyés illatot érezhetünk, amely talán a friss sárgarépa és a feketebors keverékéhez hasonlít a leginkább, de tulajdonképpen csak az írisz és vetiver kezdeti lendületének az eredménye. Ez az állapot azonban csupán néhány percig tart, ezután az írisz fokozatosan felmelegedik és selymesebbé válik. Megjelenik egy enyhe púderes jelleg is, de közel sem annyi, mint az Infusion d’Iris esetében, viszont teret kap a nárcisz, amely könnyedebbé, levegősebbé teszi az illatot. Az írisz és a cédrusfa biztosítja a fás alapot és egyben a tökéletes egyensúlyt is, nem dominál sem a meleg, krémes púderesség, sem pedig a száraz, hideg, földes jelleg, viszont mindkettő felfedezhető.

Számomra a leghihetetlenebb az, hogy ha a parfümöt kicsit közelebbről és egységes egészként szimatolom, akkor olyan érzésem támad, mintha egy szegfűszeggel töltött szelencébe dugnám az orromat. Kellemes, enyhe szegfűszeg, és nekem sejtelmem sincs, hogy honnan , miből állt össze, de egyáltalán nem bánom, mert így is nagyon szép. Ez a stádium három-négy órát tart, aztán leszárad egy egyszerű, puha mósusszá, ami még elkísér egy darabon, de már csak mint egy diszkrét, bőrközeli fátyol. Tulajdonképpen az egész parfüm elég csendes és visszafogott, csak a viselőjéhez szól, a nagyvilág elől rejtve marad.

Én ezt az illatot szinte kizárólag csak otthon viselem, olyankor, amikor igazán jól akarom érezni magam. Kellemes, nyugodt és fennkölt hangulatba kerülök tőle. Egy jó könyv és két fújás Bois d’Iris a mellkasomra, számomra a tökéletes pihenés.

Van “otthoni” parfümötök?

Illatjegyek: bergamott, írisz, vetiver, cédrus, nárcisz, geránium, mósusz

Kreátor(r): Jean-Claude Ellena

Etat Libre d’Orange – Jasmin et Cigarette (2006) 9/10

Az Etat Libre d’Orange egy 2006-ban alakult francia niche parfümház, amely hihetetlenül pimasz és humoros illataival hívta magára a figyelmet. Reklámaik és parfümeik összetevői gátlástalanul felrúgnak minden hagyományt és erkölcsi normát a zsenialitás és az idiotizmus határán mozogva. Néha a tinédzserek rágógumiját párosítják a szentek tömjénével, máskor a sperma, nyál és vér összhangját próbálják megteremteni, szokatlan de néha igazán gyönyörű dolgokat eredményezve. Jó példa erre a Jasmin et Cigarette is amely két nehezen összekapcsolható jegyből kotyvaszt valami teljesen újat és magával ragadót.

Ezzel a parfümmel az alkotók Greta Garbo és Marléne Dietrich emléke előtt próbáltak tisztelegni, viszont a játékosságukat itt sem rejtették véka alá. Szerintem ez az illat szemtelenül fiatalos és könnyűvérű, van benne valami vulgaritás, ami szinte kikacagja az említett két hölgy komolyságát és fennköltségét. Bár a jázmin és a dohány is elegáns és méltóságteljes jegy szokott lenni, itt mégis sikerült könnyeddé, játékossá tenni őket. A jázmintól megszokott tömény virágosság le van kerekítve, tompák az élek és inkább zöldnek, szappanosnak tűnik a kezdet, mint nagyasszonyosnak, az indollal viszont nem fukarkodtak, seggberúgva ezzel a jázmin utolsó csepp eleganciáját is. A dohány az elejétől fogva jelen van, enyhén füstös, homályos hatást kölcsönözve a parfümnek, amelyet egy bársonyos, nagyon könnyed sárgabarack akkord még puhábbá varázsol. A dohánynak a jázmin ellensúlyozására való használata szerintem egy nagyszerű ötlet és amit íly módon kapunk az tulajdonképpen már nem is nevezhető virágos parfümnek. Az összhatás egy szokatlan, könnyed és mégis buja illat amit egy tizenéves, ártatlan prostituálton tudnék a leginkább elképzelni, mint amilyen a Taxi Driver című film lánykája, vagy Nabokov Lolitája. A leszáradás során szinte semmilyen változás nem észlelhető, mindvégig az indolikus jázmin és a frissen elszívott cigaretta bársonyosan vonzó egyvelege dominál. Az én bőrömön négy-öt órát marad és az alatt sem kiabál hangosan, de annál szebben.

Serge Lutens, vagy Montale jázminjával összehasonlítva ez egy sokkal bohókásabb, modernebb illat, amely az erotikának egy teljesen más aspektusára világít rá. Míg az előző kettő mély, érett és nőies, addig a Jasmin et Cigarette a naiv, fiatalos és bárdolatlanul ártatlan. Engem lenyűgözött az Etat Libre d’Orange eredetisége és bátorsága, remélem, hogy még sok illatuk kerül az orrom alá.

Szeretitek a jázmint?

Illatjegyek: dohány, jázmin, széna, sárgabarack, tonkabab, cédrus, ámbra, mósusz, kurkuma

Kreátor(r): Antoine Maisondieu

Parfums de Nicolai – New York (1989) 7/10

A New York minden kétséget kizáróan a legismertebb és legnépszerűbb Nicolai alkotás és ebben a népszerűségben Luca Turin-nak is igen fontos szerepe van. Az említett úriember napjaink legelismertebb és legolvasottabb parfümkritikusa (még nálam is olvasottabb), aki határozott, élesszavú írásaival hívta magára a figyelmet. Turin nem kevesebbet állított a New York-ról, mint hogy az utóbbi húsz év egyik legnagyobb alkotása és ezzel a kijelentésével hatalmasat lendített a parfüm karrierjén. Többek között én is ennek a kijelentésnek a hatására szereztem be az illatmintámat, az más kérdés, hogy nekem nem lett a kedvencem.

Ez a parfüm egy klasszikus alapokon nyugvó modern chypre, ami annyit jelent, hogy a Coty 1917-es Chypre nevű parfüméről elnevezett illatcsalád létszámát növeli. A chypre, más néven ciprus illatcsalád olyan parfümöket zár magába, amelyek általában szúrósak és markánsak, illatjegyeik közül a pacsuli, tölgymoha, ámbra és bergamott dominál. Ennek megfelelően a New York is egy karakteres parfüm amely egy aromás bergamott-petitgrain-citrom trióval kezd, amelyet hamarosan követ a pacsuli és a szegfűbors fűszeressége. Szerintem ez egy igencsak férfias, kemény kezdet, bár sokan – többek között Luca Turin is – uniszex illatnak tartják. Ez a legtöbb klasszikus elemet magában hordozó rész, amely valószínűleg elijeszti a modern, könnyed illatokhoz szokott orrokat, de aki szereti a 70-es, 80-as évek nehéztűzéreit, az a New York-ot is fogja értékelni. Én is értékelem, viszont nem szeretem. Az egyértelmű, hogy fantasztikus minőségű alapanyagokat tartalmaz, amelyek nagyszerűen össze vannak hangolva, de számomra hiányzik belőle a meglepetés, a különlegesség, ami kiemelné a többi parfüm közül. Hiányoznak az asszociációk, az emlékekkel való összekepcsolások, amelyek nekem nagyon fontosak a parfümöknél.

A leszáradás során mindvégig megmarad a citrusosság, de megjelenik az ámbra, vanília, egy kevés bőr és egyre nagyobb teret kap a pacsuli is, ami egy orientális citrust eredményez. Bár az illatpiramis nem említi, biztos vagyok benne, hogy tölgymohát is tartalmaz, ami szintén nem segíti elő a szeretetem kialakulását. Az összhatás friss, fűszeres, édeskés és szerintem nagyon férfias, amit leginkább egy, a negyvenes éveiben járó, jól öltözött ügyvéden tudok elképzelni. A leszáradás öt-hat órát tart és azalatt jól érezhetően árasztja magából a minőséget és az eleganciát. Szeretitek?

Illatjegyek: citrom, bergamott, levendula, petitgrain, pacsuli, szegfűbors, cédrus, bors, vanília, bőr, ámbra, vetiver

Kreátor(r): Patricia Nicolai

Dolce & Gabbana – Light Blue (2001) 9/10

A Light Blue a Dolce & Gabbana aranytojó tyúkocskája. 2001-es megjelenése óta az egyik legnépszerűbb és legkeresettebb női parfümnek számít és még az egyik legmérvadóbb parfümös honlap, a basenotes.net is rendszerint elismeri az érdemeit. 2007-ben az olvasók megválasztották a legjobb nappali viselésre alkalmas parfümnek, 2008-ban és 2009-ben pedig a szintén előkelő második helyen végzett, előszőr az Infusion d’Iris-től, másodszor pedig a Chanel No. 5-tól szenvedve vereséget. De hát ilyen nevektől nem szégyen kikapni…

Számomra a Light Blue jelentette a belépést a minőségi parfümök világába és a kezdetektől fogva szeretem. Azóta ugyan több száz új illattal találkozott az orrom, de ezt a parfümöt nemcsak, hogy nem felejtettem el, hanem egyre jobban tudom értékelni a nemes egyszerűségét, azt, hogy látszólag erőlködés nélkül tud kellemes, friss és nőies lenni, elkerülve az unalmas parfümkliséket. A fejillat egy szokatlan, petrezselymes jellegű akkorddal nyit, amelyben azonban jól érezhető a szintetikus alma, egy kevés citrom valamint egy virágos-vizes jegy is. Nagyon tetszik, ahogy a vizes jegy beépül a parfümbe, nem zavaró és tolakodó, mint ahogy a legtöbb modern sportillat esetében tapasztalhatjuk, hanem diszkréten a háttérben marad és csupán a frissességet biztosítja.

Sajnos, a kedvenc részem, a fejillat nagyon gyorsan elillan és a petrezselymet áruló lányka átalakul egy elegáns, fennkölt nővé, olyanformán, mint ahogy az apró, zöld alma is megsárgul és kikerekedik. Ez az átalakulás nagyrészt a mósusz megjelenésének és a gyümölcsös jelleg felerősödésének köszönhető, ami egyáltalán nem kellemetlen, csak kevésbé friss, mint a kezdet. A vizes-citrusos jelleg is elcsendesedik így a parfüm felmelegedik és nőiesebbé válik, de továbbra is könnyed hatást kelt és megőrzi a légiességét. Az alapjegyeket egyértelműen a mósusz uralja, ami igencsak szintetikusnak hat, de ettől függetlenűl kellemes és köszönhetően a kiegészítő elemeknek, kellőképpen egyedi is ahhoz, hogy bármikor felismerhető legyen. Friss parfümhöz képest meglepően tartós, hat-nyolc órát is elvárhatunk tőle, ami szerintem igazán szép teljesítmény. Amit még fontos megjegyeznem, a Light Blue-nak igen nagy a hatósugara, mindenki észre fogja venni, aki egy picit is figyel a szaglószervére.

Mint minden sikerillat, ez a parfüm is „megihletett” néhány illatkeverőt. Hasonló alkotásokért próbáld ki Montale Soleil de Capri-ját, vagy Paco Rabbane Black XS-ét.

Illatjegyek: harangvirág, citrom, alma, jázmin, bambusz, fehér rózsa, mósusz, ámbra, cédrus

Kreátor(r): Olivier Cresp

L’Artisan Parfumeur – Tea for Two (2000) 10/10

A Tea for Two számomra a teás parfümök királya. Rengeteg teát iszom, sokukat szeretem is, de az egyik legnagyobb kedvencem a Lapsang Souchong, amely ennek a parfümnek is központi eleme. Ez egy Kínából származó fekete tea különlegesség, amely úgy készül, hogy a tealeveleket fenyőfa tűzön füstölik, mindaddig, amíg elnyerik a jellegzetes füstös-aromás ízüket és illatukat. Leforrázva igazi lélek- és testmelengető folyadékot eredményez, amely tökéletes ellenszere lehet a téli hidegeknek.

A Tea for Two is egy hasonló füstös akkorddal kezd, amelyet azonban alaposan felpörgetnek a fűszerek, név szerint a fahéj, ánizs és szegfűszeg, igazi mézeskalács jelleget adva a parfümnek. Emellett kiérezhető még egy kevés gyömbér is a füstből, amitől kap egy enyhe szúrósságot is a fejillat, olyant, amit leginkább a gyömbérteákból ismerhetünk. Egyszerűen nagyszerű. Az idő múlásával, ahogyan a tea hűlni kezd a bőrön, eltűnik a gyömbér és a fűszerek is visszafognak az erejükből, helyet adva a méznek amely szétfolyik az alapjegyek között, még erősebbé téve a mézeskalács kerítést, ami körülöleli a nyakamat. Igazi ennivaló parfüm, amely azonban a füstösségének köszönhetően mégis megőriz valami misztikus hangulatot, ami messze a gourmand parfümök fölé röpíti a Tea for Two-t. Ilyen illatok terjenghettek néhány ezer évvel ezelőtt az indiai, kínai tábortüzek környékén is, miközben a sámán a teafüvekből jósolt.

Az utolsó néhány órára megjelenik egy halvány vaníliás érzet és egy kevés fásság is, ami egy kissé lekerekíti az éleket, de nem nyomja el a fűszeres-mézes füstösséget és ennek csak örvendeni tudok. A L’Artisan-ra jellemző illanékonyság és könnyedség a Tea for Two esetében nem annyira nyilvánvaló, de öt-hat óránál többre itt sem számíthatunk és bár számunkra ezalatt mindvégig érezhető lesz, nem biztos, hogy a környezetünk is észre fogja venni. De hát nem is ez a lényeg…

Szerintem ez egy igazi téli parfüm amely a kandalló mellet, Karácsony este és havas sétákon egyaránt tökéleteset nyújthat és amint az a nevéből is kiderül, nemtől függetlenül viselhető. Érdekes lenne kipróbálni egy romantikus kandallózás alkalmával, hogy milyen különbségek jönnek létre a férfi és a női bőrön.

Megjegyzés: ha egy hasonlóan füstös, de kevésbé fűszeres illatot keresel, próbáld ki a CB I Hate Perfume-tól a Burning Leaves-t.

Illatjegyek: bergamott, narancsvirág, tárnics, ánizs, fahéj, gyömbér, tea, guajakfa, méz, vanília

Kreátor(r): Olivia Giacobetti