Guerlain – Habit Rouge (1965) 8/10

Itt volt már az ideje, hogy végre egy jó Guerlain parfümről is írjak, ugyanis eddig nem sok jót kapott tőlem ez a parfümház. A két hatosnál – amit eddig tőlem kaptak – egészen biztos, hogy többet érdemel minden idők egyik legmeghatározóbb parfümháza, de az elismerést/elismerésemet elsősorban régi klasszikusaival vívta ki magának, és nem a modern alkotásaival, amelyek finoman szólva is átlagosak. A nagy Guerlain klasszikusok főként a női vonalon erősek (lásd: Mitsouko, Shalimar, L’Heure Bleue, Aprés L’Ondée), de azért a férfiaknak is nyújtottak egy-két maradandó illatélményt. Ezek közül az egyik legfontosabb a Habit Rouge.

Ezt a parfümöt az utolsó Guerlain orr, Jean Paul Guerlain kreálta, és eredetileg Eau de Cologne formulában került a piacra. Napjainkban már csak az EdT és EdP változat található meg, és állítólag ezek is elszenvedtek egy pár ráncfelvarrást (értsd: közönségesebbé tételt), de még így is nagyon egyedi és különleges alkotásnak számítanak. A fejillat egy kellemes, lédús citromból áll, amely mintegy tíz percig uralja a porondot, és csak ezután engedi fokozatosan a többi illatmolekulát is szóhoz jutni, ezek pedig olyan egyszerre kezdenek el kiabálni, hogy képtelen vagyok szétválogatni őket. Egyszerre minden érzek és semmit sem. A szívillat rengeteg alkotóeleme olyan tökéletesen van összefércelve, hogy az én orrom számára képtelenség szétválasztani őket, de az összhatásban minden jegy szerepet kap. Az eredmény egy fűszeres-fás-citrusos akkord, amely egy erőteljes klasszikus, régimódi jelleggel bír, de amely nagyon érdekes és összetett. Hogy mégis megpróbáljam körülírni, azt mondanám, hogy talán a rózsafa, szegfűszeg, pacsuli, fahéj, citrom, vanília és bőr alkotja a parfüm törzsét, de ezekből csupán a citrom határolódik el annyira, hogy külön is érzékelhető legyen.

A Habit Rouge egy igazi átalakulóművész, a citrusos kezdet alapján ember fia nem mondaná meg, hogy az alapillat is ugyanettől a parfümtől származik, ugyanis ez az alapillat vaníliás, meleg és csak enyhén fűszeres, a citromnak pedig nyoma sem marad. Luca Turin édes porként jellemezte ezt a parfümöt és szerintem is nagyon találó ez a megállapítás, a vanília száraz, kissé púderes és mindenekelőtt édes, tartóssága meg kiváló, akárcsak a bútoraimon a pornak.

Ennek a parfümnek a klasszikus mivolta a legnagyobb erénye és egyben a legnagyobb hibája is. Nagyon szép és jól megkomponált illatnak tartom, minden cseppjéből árad a minőség, nekem a régi borbélyműhelyeket és a benne tartózkodó úriembereket juttatja eszembe, de épp ezért nem szeretem viselni. Valahogy öregnek érzem magam benne. Ettől függetlenűl, a Habit Rouge-al való ismerkedés minden parfümrajongónak kötelező házi feladat.

Illatjegyek: citrom, bergamott, bazsalikom, szegfűbors, fahéj, szegfű, rózsa, rózsafa, cédrus, pacsuli, vanília, szantálfa, ámbra, tölgymoha, bőr, benzoén, labdanum, tömjén

Kreátor(r): Jean Paul Guerlain

Juliette Has a Gun – Citizen Queen (2008) 9/10

A Citizen Queen a harmadik eleme az öt tagot számláló sorozatnak, és talán mind közül a legveszedelmesebb. Ez a Júlia nem mérget használ, és a legkevésbé sem fordul önmaga ellen, hanem gyanútlan férfiak ártatlan kis szívének összetörésére szakosodott. Mintha a hajdani elfolytásos Júliából a hosszas pszichoanalizálások során kiszabadították volna a benne lapuló vad nőstényt, aki most visszadja a férfinemnek mindazt a kihasználást, megaláztatást, amit az elmúlt évszázadok során el kellet viselniük a nőknek. Egy hamisítatlan feminista illat.

Ez a parfüm nagyon szép példája annak, hogy miként is lehet összehozni a klasszikus, nőies eleganciát a modern nők nyitott, erotikus könnyűvérűségével. A fejillatban megtalálható aldehidek, amelyeket leginkább a Chanel No. 5-ból ismerhetünk, megadják az illatnak az elegáns, klasszikus jelleget, a lágy rózsa és a púderes írisz pedig a modern oldalt képviseli. Mindezt még mélyebbé, erotikusabbá teszi a fokozatosan felerősödő ámbra, a szintén púderes mósusz és a leheletfinom bőr. Ez a bőrjegy teljesen elüt az általam megszokott bőrtől (mint amilyen a Cuir Ottoman-ban is van), sokkal puhább, selymesebb, mintha az egy krokodilbőr, ez pedig egy vékony kis őzbőr lenne. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy egyik vagy másik jobb - én mindkettőt szeretem – csak egyszerűen különbözőek.
A Citizen Queen, a Lady Vengeance-hoz hasonlóan eléggé líneárisra sikerült, ami átalakulásnak nevezhető, az a kezdeti aldehidek fokozatos halványodása, és vele párhuzamosan az ámbra-bőr páros kibontakozása. Ezt a kis módosulást leszámítva, mindvégig a púder és a rózsa uralkodik, méghozzá kifejezetten hangosan. Ez a parfüm a férfiorrok lehengerlésére és a bókgyűjtésre lett kitalálva, észrevétlenségre vágyó nők (már ha vannak ilyenek) tartsák távól magukat tőle. A tartóssága is kiváló, három-négy fújást követően, egész nap kísérni fogja a viselőjét, férfinyakak tucatjait kényszerítve a nem túlságosan felemelő visszafordulásra.

Általában nem rajongok a púderes parfümökért, Lorenzo Villoresi híres Teint de Neige-je is sokáig a tiltólistámon volt, de a Citizen Queen lenyűgözte az orromat. Számomra az ámbra és a bőr az, ami a leginkább szerethetővé teszi ezt az illatot, de az összes többi jegy is nagyon a helyén van. Ha valaki egy igazán nőies, hívalkodó és modern rózsaillatot keres, akkor a Citizen Queen az, amivel kezdenie kell.

Illatjegyek: aldehidek, bulgár rózsa, írisz, ibolya, mósusz, bőr, ámbra, vanília

Kreátor(r): Romano Ricci

Gucci pour Homme II (2007) 9/10

A Gucci divatházat 1920-ban alapította Guccio Gucci (szerintetek is humorosak a szülei?), kezdetben csak bőrrel foglalkoztak, majd ahogy a hírnevük nőtt, úgy a palettájuk is kiszélesedett így néhány évtízed alatt világhírűvé válltak. Legnagyobb sikereiket azonban csak a 90-es évek vége fele érték el, amikor is a Tom Ford nevű fenegyerek próbálgatta a szárnyait a Gucci-nál, hajmeresztőnél hajmeresztőbb ötletekkel előállva. Ebből az időszakból származnak a legnépszerűbb parfümeik is, úgymint az Envy és a Gucci pour Homme, viszont az én személyes kedvencem, a GpH II már Tom Ford tovaröppenése után keletkezett, így nem az ő géniuszát dícséri.

Ez a parfüm elsőre babakék színével és szemrevaló üvegével vetette észre magát, ami vizes jelleget sugall, de ha egy pillantást vetűnk az illatjegyekre, akkor láthatjuk, hogy szó sincs erről. A GPH II ugyan egy könnyű parfüm, ami melegebb időben hozza a legjobb formáját, de távol áll tőle minden vizes, friss karakter. Számomra ez az illat a Tea for Two könnyedebb változata, amelyhez jó adag Fahrenheit-ot löttyentettek, hogy egy kicsit férfiasabbá és zöldebbé tegye. A férfiasság azonban nincs túlzásba víve, ez nem egy macsó illat, sokkal inkább egy elegáns, szofisztikált alkotás, érzéki leszáradással.

A fejillatban az ibolyalevél zöld jellege dominál egy kevés bergamottal kiegészítve, de már érezni lehet a szegfűbors fűszerességét is. Rövid idő alatt a szegfűbors teljesen átveszi az irányítást és megjelenik a fekete tea is, ami meleget csempész az illatba és nagyszerűen kiegészíti a szegfűbors-ibolyalevél alkotta párost. Ahogy a percek múlnak, úgy hömpölyög az orromba egyre több fekete tea, míg végűl az ibolyalevelek teljesen eltűnnek az árban, a szegfűborsok viszont, akár az Indiából hazatérő, fűszerekkel megrakódott hajók, fantasztikus szegfűszeg illatot árasztva magukból, a felszínen maradnak. Ez a stádium három-négy órát tart a bőrömön, és azalatt is erősen bőrközelben marad, így nagyon gyakran az orromhoz kell emelnem a csuklómat, ha érezni akarom. Talán ez a parfüm legnagyobb hibája, de néhány extra fújással ezen is lehet segíteni. A leszáradás utolsó óráira előkerűl egy kevés mósusz is, aminek itt púderes jellege van és szépen alájátszik a fűszeres teának.

A GpH II férfiillatként van megjelőlve, de ennek ellenére a szagolgatását mindenkinek ajánlom. Elsősorban otthoni, kényelmi illatként tudom elképzelni, vagy elegáns partikra diszkrét kiegészítőként, annak aki jár ilyenekre. Nekem nem szokásom.

Illatjegyek: bergamott, ibolyalevél, fahéj, szegfűbors, fekete tea, mirha, dohánylevél, fehér mósusz, olajfa

Kreátor(r): Karine Dubreuil

Parfums de Nicolai – Fig-Tea (2000) 6/10

Szeretem a teát, szeretem a fügét, akkor miért ne szeretném a Fig-Tea-t, amely ráadásul Magyarországon a legnépszerűbb Nicolai alkotásnak számít? Talán azért, mert egyik sincs benne. Vagy ha mégis benne van, akkor átkozottul jól el sikerült rejteni a többi jegy mögé. A Neroli bestseller-listáján elfoglalt harmadik helyezése viszont azt mutatja, hogy mások vagy megtalálják az említett jegyeket, vagy keresnek maguknak más szeretnivalót benne. Sajnos nekem a más szeretnivalókkal sem volt szerencsém…

A Fig-Tea egy kellemes citrusos akkorddal nyit, amely mellet én egy kevés mentát is érzek, sajnos azonban nem sokáig. Egy-két perc után eltűnik a menta és megjelenik az illatvirág (más néven osmanthus), sárgabarackos frissességet hozva magával, egy kevés sós-fémes jelleggel megtoldva. A teajegyet a maté tea kellene, hogy szolgáltassa, de ebből én semmit sem érzek, ráadásul a szintén maté tea alapú Yerbamate-ra sem hasonlít, így teljesen tanácstalanul állok a főszerepeltetése előtt. A teajegy hiányában szerintem az illatvirág uralkodik a parfümben, a koriander citrusosságával kiegészítve, ami kellemesen fanyar, friss de számomra semmitmondó. Ha már illatvirágra vágyom, akkor inkább a The Different Company Osmanthus-ára, vagy a Parfum d’Empire Osmanthus Interdite-ére esne a választásom, mindkettő érdekesebben dolgozza fel ezt a témát, ráadásul a névválasztásuk is szerencsésebb. Ha meg fügét szeretnék magamon érezni, akkor az abszolút kedvenc Philosykos után nyúlnék, mert ebben ugyan egy szem füge sincs.

A leszáradás során minimálisak a változások, ugyanaz a friss, barackos, kissé sós illat marad, amely már az első percekben is volt. Sem a jázmin, sem pedig az ámbra, guajakfa képviselte alap nem hallat magáról, így azt kell mondanom, hogy kissé unalmas, egysíkú alkotás a Fig-Tea. A tartóssága viszont, ahhoz képest, hogy csak egy Eau Fraiche, meglepően jó, egyszeri frissítéssel simán kibírja a leghosszabbnak tűnő iskolanapot is. Azért írtam iskolanapot, mert szerintem a Fig-Tea leginkább a tizenéves, bohókás lányok illata, akik csak annyit várnak el egy illattól, hogy friss legyen, kellemes és lehetőleg tiszta, ápolt érzést kölcsönözzön a viselőjének, ezeknek az elvárásoknak pedig tökéletesen eleget is tesz a Fig-Tea. Én azonban vagyok olyan megátalkodott, hogy ezt kevésnek találom...

Illatjegyek: füge, illatvirág, davana (ürömféle), koriander, jázmin, maté tea, ámbra, guajakfa

Kreátor(r): Patricia Nicolai