A Burberry egy angliai divatház, amely 1856 óta létezik, de más nagy divatmárkákkal ellentétben (lásd: Chanel, Coty) csupán az utóbbi pár évtizedben lépett be a parfümiparba. A mai kritika tárgya, a London for Women, napjaink egyik legelismertebb parfümőre, Dominique Ropion orra alatt fogantatott, azzal a céllal, hogy “megragadja és ünnepelje London városát és annak egyedi stílusát”. Ennek tudatában eléggé meglepő, hogy az illat középpontjában a tiaré virág áll, amely egy Polinéziában élő védett növény és egyben Tahiti szimbóluma is. Talán London helyett a globalizációt sikerült megragadni...
Ezzel az illattal igen közeli ismeretségbe kerültem, történt ugyanis, hogy egy illatmintát a zsebemben felejtettem és az bánatában szélnek eresztette a tartalmát, így a legközelebbi mosásig, vagyis több mint egy hétig áradt a nadrágszáramból a virágillat. Az idő múlásával egyre jobban vártam a mosás napját, ami nem vet túl jó fényt a parfümre. A fejjeggyel még nincs semmi baj, sőt kifejezetten szeretem a frissességét, gyümölcsösségét. Édeskés citrus, friss rózsa és egy csöpp menta keveredik, olyan összhatást eredményezve, amely az egyik kedvenc gyümölcsömre, a szamócára emlékeztet. Sajnos ez a hatás csak néhány percig tart, aztán feltörnek a mélyből a szívillat virágai, amelyek mindent elnyomnak és beborítanak a szirmaikkal. Ha tovább tartott volna a szamóca, akkor akár nagy kedvenc is lehetett volna, így azonban maradnak a virágok, amelyek nem sok izgalmat rejtenek magukban. Sokáig meggyőződésem volt, hogy a szívillat a tubarózsáról szól, de később kiderült, hogy amit érzek az a tiaré és ezzel még vitatkozni sem tudok, mert még nem volt szerencsém ehhez a virághoz . Minden esetre összehasonlítottam a tubarózsák nagyasszonyával, a Fracas-szal, és bár érzek némi különbséget (a London egy picivel mélyebb és melegebb), összességében hasonlónak találom őket. A tiaré mellett még megjelenik egy kevés jázmin, de hiányzik belőle az élet és az indolok , így nem teszi sokkal izgalmasabbá a parfümöt. A beígért pacsuli, szantálfa és mósusz szinte egyáltal nem érződik, csupán egy kis meleget és erőt kölcsönöznek a virágoknak. Kár, mert egy jó adag pacsuli még megmenthette volna az unalomtól.
Próbálkozz vele, ha tetszett a Fracas, vagy a tubarózsa úgy általában, de egy kicsit gyümölcsösebb, testesebb parfümre vágysz. Mint ahogy az a nagy virágcsokrokkal lenni szokott, a tartóssága és a hatósugara kitűnő, és az alapanyagok minőségével sincs baj, csupán az érdekesség hiányzik belőle. De lehet, hogy ez csak engem zavar...
Illatjegyek: rózsa, lonc, clementin, jázmin, tiaré, pünkösdi rózsa, szantálfa, pacsuli, mósusz
Kreátor(r): Dominique Ropion
szívesen hajamba biggyeszteném Tahiti szimbólumát, ebből a parfümből viszont egy cseppet sem!fujjjjjjjjjjjjjjj
VálaszTörlésKissé meglep a heves ellenkezésed, de tulajdonképpen meg tudom érteni. Néha engem is nyomasztanak az egysíkú, tömény virágillatok...
VálaszTörlésA tiarét viszont szívesen megillatolnám egy formás buksiba tűzve :)
nagyon örülök a leírtaknak, mert nekem is az volt a véleményem,hogy izgalmatlan.
VálaszTörlésérzéki érdektelenséget okozott nekem :D
:)) Tetszik az "érzéki érdektelenség" kifejezés :D
VálaszTörlésJa, és örvendek, hogy egyetértünk :)
Már régóta kiváncsi vagyok erre az illatra, de még valahogy nem akadt as kezembe. A szamóca illatát imádom, majd meglátjuk mi lesz a végére belőle..:)
VálaszTörlésA férfi Londonról milyen vélemények vannak? Nekem eléggé tetszik, mostanában inkább az édesebb, fűszeresebb illatokat preferálom és az pontosan olyan.
VálaszTörlésKb. 2 éve próbáltam egy párszor. Nekem túl femininnek tűnt, bár ha jól emlékszem nem volt kellemetlen illata, s az egyéniségnek sem volt teljességgel híján. De egy rendes véleményhez jó lenne kipróbálni még egyszer...
VálaszTörlés