Serge Lutens – Gris Clair (2006) 7/10

Serge Lutens és Christopher Sheldrake annyira megszállotja a mély és meleg, orientális illatoknak, hogy még amikor egy olyan friss, üde, ropogós valamivel dolgoznak, mint a levendula, akkor is sikerül puha és meleg illatot létrehozniuk. A Gris Clair ugyanis az Encens et Lavende után a második Lutens illat, ami a levenduláról szól, és azzal, hogy nem a levendula kesernyésen friss oldalát emelték ki, egy teljesen új elemet hoztak a levendula-parfümök bővülő világába.

A fejillat ugyan egy tökéletesen élethű levendulával indít, akár egy frissen főzött levendulatea, amelybe azonban néhány perc után beleöntenek egy hatalmas adag vaníliacukrot és néhány csepp mandulaolajat. Ez azt jelenti, hogy a bőrömön eltöltött két perc után az illat megédesedik és meleggé válik, köszönhetően a tonkababnak és az ámbrának viszont megőriz egy keveset a levendula kesernyésségéből, aminek szerintem a mandula-hatást köszönheti. Emellett még érezhető egy kevés púderesség, ami, úgy gondolom, hogy az írisztől származik. Ebből az állapotból aztán nem mozdul sem jobbra, sem balra és ezzel az egyik leglineárisabb és legegyszerűbb Lutens parfümmé lesz, amelyből hiányzik az illatjegyek végtelen sora és a szédületes átalakulások, viszont igen erős hangulattal bír. Számomra a Gris Clair egyenlő a melankóliával, merengéssel és a borús, felhős idővel, így leginkább otthonűlős, olvasós használatra, vagy andalgós sétákhoz tudom elképzelni. Ugyanakkor az illat összhatása nagyon hasonlít a forró vasaló alatt gőzölgő ruha illatára is, ami csak fokozza a nosztalgikus, melankólikus hangulatot. Több kritikában – többek között Serge Lutens leírásában is – megjelenik a hamu szó, és csakugyan van ebben a parfümben valami szürke, hamuszínű érzés, ami az elmúlásra emlékeztet. Röviden, nem egy vidám alkotás…

Ahogy azt Serge Lutens-től el is várhatjuk, ez sem egy tiszavirág életű illat, kifejezetten hosszan elüldögél a bőrömön, amúgy öregesen, és közben karnyújtásnyira is elmerészkedik, de nem hiszem, hogy bárki számára is zavaró lehetne. Nehéz helyzetben vagyok ennek a parfümnek az értékelésével, mert bár látom benne a szépséget és a művészetet, mégsem tudom szeretni, pontosabban nagyon hangulatfüggő a szeretetem: néha tetszik, máskor meg taszít. Talán majd a korral eljön a teljes megértés, egyelőre azonban jobban tetszenek a friss levendula-illatok, mint a L’Occitan, vagy Villoresi Wild Lavender-e.

Nektek milyen az ideális levendula?

Illatjegyek: levendula, tonkabab, írisz, ámbra, égetett tömjén, száraz fák

Kreátor(r): Christopher Sheldrake